Fülhallgatóban hagytalak A zenét mindig hangosabbra veszem,ha rád gondolok.Mintha a basszus el tudná nyomni azt,ami ki nem mondott. A refrénnél mindig megáll a kezem,mert ott nevettél velem,és most is úgy érzem,mintha a levegőben rekedt, velem Nem voltunk nagy történet:csak egy délután,egy pad,egy félrenézett mosoly,meg az, hogy nem mertem megfogni a...
Balog Tímea versei: A sors illata; A láthatatlan ölelés; Nincs mit magammal vigyek; Édesanyám a világom közepe; Azt mondanám
A sors illata Levendula illat árad a réten át,A friss eső mossa cipőm kemény talpát.Cipőm kemény talpát mossa mindenáron,Megtisztítja lelkem, borús, hosszú távon. Fellegek repülnek a végtelen kéken,Szertefoszlik már minden ezen a réten.Szertefoszlik a remény, ami összetart,Mindenáron a harag majd félelmet ad. Az idő száll velünk, a kicsitől nagyig,A kisgyermekből...
Barátok – Kotlár Dominik verse
Gonoszak voltak,kik álmokat loptak,reményt színérőle szürke világnak.Cserébe bánatot adtak,s törölték értelmét a barátoknak. Azt hitték, nyertek,mindenkit örökre eltörtek,s mint bárányokat a sötétben,engem is megvezettek.Azonban már látom,hangjukat hallom,tudom, vannak társaim e világon,és majd meghálálom. Meghálálom minden apró csillagfénynek,melyek mutatták az utate hibás selejtnek.Fogták a kezemet, s segítettek,mikor elestem,soha ki nem nevettek....
A zümmögő veszedelem – Costean Lea eposza
Legendás harcot jegyzem le itten,apró s nagy harcát tájékoztatásképpen.Apollón, adj erőt tollamnak, hogy úgy írhassam, kedvedre légyen,s a tanárnőnek is, hogy tízest adjon nékem.Artemisz, természet hű védnöknője megátkozá hanyag fiatalságot éppen. Tizenkettő D-re átkot küldött kicsit, de veszélyest mindenképpen.Ádáz légy, fúriaként alászáll, zümmögésével bosszantani indul.Vitézeink felsorakoznak harcra készen.Hadvezérünk a tanárnő...
szárazon esőben – Kendi Dominik verse
Nem az a baj,hogy nincs hang körülöttem,hanem hogy nem nekem szól. Szavak mennek el mellettem, mint eső kabáton, én száraz maradok kívül. Voltam már több is, vers, szám, eredmény papíron, de belül csak halk kérdés ismétli magát: kitűnő vagyok? Arcokat nézek: zárt ablakokat. Nem látok be, tükröződöm rajtuk. Torz kép, amit már én sem ismerek, nem tudom, ki hinné el. Nem...
Balog Tímea versei: A kereszt árnyékában; Tűzijáték; Néma üzenet
A kereszt árnyékában A szívem fénylik, apró gyertyaláng,Lassan, lassan már lefele folyikKicsiny élet és egy kicsi faház,És itt született meg az örök hit. Lehet-e erőm, kicsi gyertyafény,Egyes-egyedül, sötét pincében?Ó, a fény kigyúlt, itt semmi sem él,Kong az üresség, a sötétség lenn. S olyan sok gondolat van szerteszét:Félelem, aggodalom, gyötrelem.Hol van...
Álarcok mögött – Szegecs Kevin verse
Ránézel, és nem is gondolnád, hogy szomorú a lelke.Ránézel, és azt gondolod, vele minden rendbe'.Ránézel, és nem látszik, hogy könnyeit visszatartja,ezért inkább csendben az összeset kisírja.Ránézel, és azt hiszed, hogy boldog,Ránézel, és elhiszed, hogy mindenkinek fontos.Ránézel, és mosolyt kapsz álarca gyanánt,Ránézel, s ha bántod őt: ő akkor sem bánt.Ránézel, s...
Kotlár Dominik: Sikoly c. verse
Üvöltök, mint egy állat,magam tartom a legnagyobb hibának,a világ bújának, bajának -gondja lettem a valóságnak.Próbálok én felnőni,koromhoz hűen komoly maradni.Örökké csak előre menni,s a nyomás alatt nem összetörni.Elmondom hát e sorokban:törött vagyok, hiába óvnak,.mindig tökéletesnek gondoltak,mikor még gyermeküknek hívtak.Próbáltak lekötözniláncokkal, rabszolgaként,hangomat elnémítani:hogy sikolyom halk maradjon.Sikolyom a bánat tavánkeserédes nevetésként rezonál.Szembenézek...
Gyulai Jázmin versei: Zöld szemedben ég az álom; Szívem útja hozzád vezet; A hely, ahol te voltál;
Zöld szemedben ég az álom Zöld szemedben ég az álom,elveszek benne, nem találommár a szót, csak érzem halkan:Szeretlek most, és minden napban! Ha rám nézel, megáll az idő,a világ elhalkul, s ez megnyerő.Egy pillantásod elég nekem,hogy újra érezzem: létezem. Szíved zenéje bennem él,minden dobbanás nekem beszél.Ha ölelnél, sem kéne jobb,csak...
Törékeny – Pontos Kristóf versei
Edvard Munch, Melancholie III. Szív a jég alatt Kihalt mezőn bolyong az árva csend,Fák ujja reszket, mint aki nem szeret.Miért nem szól már a szél sem felém?Tán elalszik a világ melegén? Lélekből szórt dér hull a szemekbe,Egy mosoly, rég jéggé lett üzenet.Lehet-e hinni még a tavaszban,Ha a szív kapuja zárva...