Nem mindig ott vagy, hol harangok szólnak, nem mindig ott, hol ezrek imádkoznak. Néha egy könnycsepp mögött rejtőzöl, egy megtört lélek mélyén csendben időzöl. Nem látlak, Uram, mégis érzem lépted, mikor a világ rám zárja az éjjelét. Mikor már ajkam imára sem mozdul, Te akkor is hallasz, mikor minden elnémul....
A kislány, akit senki nem ölelt meg
Volt egyszer egy kislány,aki túl korán tanulta meg,hogy a csendnek is lehet súlya. Ott ült a szobájában,apró térdeit a mellkasához húzva,és hallgatta, ahogy a ház él nélküle.Ajtók csukódtak,hangok emelkedtek,valaki mindig máshol volt,csak ő maradt egyedül. És nem értette. Csak azt tudta,hogy más gyerekeket megölelnek.Más gyerekeknek azt mondják:„Büszke vagyok rád.”„Gyere ide.”„Semmi...
Pontos Kristóf versei: Tizenkilenc esztendő imája; Halálomban rólad álmodozom; Törött botom mellől;
Tizenkilenc esztendő imája Tizenkilenc bús esztendőSzállt föl néma sóhajon,Míg az égnek csillagútjánHozzám ért az irgalom. Sokszor kértem: lesz-e egyszerKéz, mely engem átölel?Lesz-e szív, mely úgy szeret majd,Hogy a bánat messze kel? S ím, mikor már csendbe hullt elMinden régi fájdalom,Karjaid közt úgy talált rámElveszített otthonom. Nemcsak társam, több vagy annál,Lelkem...
Kotlár Dominik: Barátok
Barátok Gonoszak voltak,Kik álmokat loptak,Reményt e szürke világSzínéről elmostak.Cserébe bánatot adtak,S törölték értelmét a barátoknak. Azt hitték, nyertek,Mindenkit örökre megtörtek,S mint bárányokat a sötétben,Engem is megvezettek.Azonban már látok, hangjukat hallom,Tudom, vannak társaim e világon.És majd meghálálom. Meghálálom minden apró csillagfénynek,Kik mutatták az utat e hibás selejtnek.Fogták a kezem, s segítettek,Mikor...
Bara Boglárka versei: Maradvány; Otthon, Zoványon; Törzstest
Maradvány Ott húz zablát számrarészeg kocsisomhol az előzők véresre szaggatták.Futunk.Haza.Hol az ajtó nem vár kopogtatást,hol a hang ellágyulha nevemet ejti,hol csöndem kilép a testbőls koszorút mérnek fejemre.Éhes gyomorral vágtázunkotthonnak remélt menedékekbe.Onnan is kizavarnakföldhöz csapnak minket.Érzed?Ez ismert szél.Bőröd alá apró görcsöket fonogat,tudatodig meg sem áll,s redők közt hintázgat.Ha felejtenédgondolatidon táncol.Mint por a fényben,idegen...
Gyulai Jázmin versei: Fülhallgatóban hagytalak; Félhangok
Fülhallgatóban hagytalak A zenét mindig hangosabbra veszem,ha rád gondolok.Mintha a basszus el tudná nyomni azt,ami ki nem mondott. A refrénnél mindig megáll a kezem,mert ott nevettél velem,és most is úgy érzem,mintha a levegőben rekedt, velem Nem voltunk nagy történet:csak egy délután,egy pad,egy félrenézett mosoly,meg az, hogy nem mertem megfogni a...
Balog Tímea versei: A sors illata; A láthatatlan ölelés; Nincs mit magammal vigyek; Édesanyám a világom közepe; Azt mondanám
A sors illata Levendula illat árad a réten át,A friss eső mossa cipőm kemény talpát.Cipőm kemény talpát mossa mindenáron,Megtisztítja lelkem, borús, hosszú távon. Fellegek repülnek a végtelen kéken,Szertefoszlik már minden ezen a réten.Szertefoszlik a remény, ami összetart,Mindenáron a harag majd félelmet ad. Az idő száll velünk, a kicsitől nagyig,A kisgyermekből...