Vers az Úrról

Nem mindig ott vagy, hol harangok szólnak,

nem mindig ott, hol ezrek imádkoznak.

Néha egy könnycsepp mögött rejtőzöl,

egy megtört lélek mélyén csendben időzöl.

Nem látlak, Uram, mégis érzem lépted,

mikor a világ rám zárja az éjjelét.

Mikor már ajkam imára sem mozdul,

Te akkor is hallasz, mikor minden elnémul.

Hány éjszakán kérdeztem. Merre vagy?

S Te nem feleltél mennydörgő szóval,

csak betakartál láthatatlan jósággal.

Talán nem mindig az a csoda, hogy gyógyítasz,

hanem hogy akkor is mellettem maradsz.

Hogy mikor már magamban sem hiszek,

Te még akkor is látod, ki lehetek.

S ha egyszer majd minden földi fény kihuny,

s az utolsó lélegzetem is elcsitul,

nem kérek koronát, sem örök dicsőséget,

csak hadd mondjam

Uram, végig éreztelek Téged.

---