Nem mindig ott vagy, hol harangok szólnak, nem mindig ott, hol ezrek imádkoznak. Néha egy könnycsepp mögött rejtőzöl, egy megtört lélek mélyén csendben időzöl. Nem látlak, Uram, mégis érzem lépted, mikor a világ rám zárja az éjjelét. Mikor már ajkam imára sem mozdul, Te akkor is hallasz, mikor minden elnémul....
Fodor Tamás: Az őszi csend
Az őszi csendben, bent ülvehallgatom a rádiót. De csendben.Nézek ki az ablakon,látom, ahogy hullanak a levelek…a késő őszi levelek. Csendesen.Várom, valami történjen.És történik. Valami mozog a bokorban. Most már látom, Cirmi kóborol.Elindítom a rádiót, beengedem Cirmit.Most, hogy Cirmi bent,együtt ülünk az őszi csendben. A kép forrása: https://wallpaperflare.com A szerző Fodor Tamás,...
Pontos Kristóf versei: Tizenkilenc esztendő imája; Halálomban rólad álmodozom; Törött botom mellől;
Tizenkilenc esztendő imája Tizenkilenc bús esztendőSzállt föl néma sóhajon,Míg az égnek csillagútjánHozzám ért az irgalom. Sokszor kértem: lesz-e egyszerKéz, mely engem átölel?Lesz-e szív, mely úgy szeret majd,Hogy a bánat messze kel? S ím, mikor már csendbe hullt elMinden régi fájdalom,Karjaid közt úgy talált rámElveszített otthonom. Nemcsak társam, több vagy annál,Lelkem...
Kotlár Dominik: Barátok
Barátok Gonoszak voltak,Kik álmokat loptak,Reményt e szürke világSzínéről elmostak.Cserébe bánatot adtak,S törölték értelmét a barátoknak. Azt hitték, nyertek,Mindenkit örökre megtörtek,S mint bárányokat a sötétben,Engem is megvezettek.Azonban már látok, hangjukat hallom,Tudom, vannak társaim e világon.És majd meghálálom. Meghálálom minden apró csillagfénynek,Kik mutatták az utat e hibás selejtnek.Fogták a kezem, s segítettek,Mikor...
Bara Boglárka versei: Maradvány; Otthon, Zoványon; Törzstest
Maradvány Ott húz zablát számrarészeg kocsisomhol az előzők véresre szaggatták.Futunk.Haza.Hol az ajtó nem vár kopogtatást,hol a hang ellágyulha nevemet ejti,hol csöndem kilép a testbőls koszorút mérnek fejemre.Éhes gyomorral vágtázunkotthonnak remélt menedékekbe.Onnan is kizavarnakföldhöz csapnak minket.Érzed?Ez ismert szél.Bőröd alá apró görcsöket fonogat,tudatodig meg sem áll,s redők közt hintázgat.Ha felejtenédgondolatidon táncol.Mint por a fényben,idegen...
Gyulai Jázmin versei: Fülhallgatóban hagytalak; Félhangok
Fülhallgatóban hagytalak A zenét mindig hangosabbra veszem,ha rád gondolok.Mintha a basszus el tudná nyomni azt,ami ki nem mondott. A refrénnél mindig megáll a kezem,mert ott nevettél velem,és most is úgy érzem,mintha a levegőben rekedt, velem Nem voltunk nagy történet:csak egy délután,egy pad,egy félrenézett mosoly,meg az, hogy nem mertem megfogni a...
Amiről nehezebb hallgatni – Miért szomorúak a verseink?
A Majomsziget szerkesztőjeként az elmúlt időszakban egy visszatérő jelenségre lettem figyelmes: a hozzánk érkező versek jelentős része valamilyen veszteség, hiány, csalódás, magány vagy belső vívódás köré épül. Mintha a fiatal költők tollát gyakrabban vezetné a fájdalom, mint az öröm. Felmerül tehát a kérdés: miért van ez így? Elsőre könnyű lenne...
Balog Tímea versei: A sors illata; A láthatatlan ölelés; Nincs mit magammal vigyek; Édesanyám a világom közepe; Azt mondanám
A sors illata Levendula illat árad a réten át,A friss eső mossa cipőm kemény talpát.Cipőm kemény talpát mossa mindenáron,Megtisztítja lelkem, borús, hosszú távon. Fellegek repülnek a végtelen kéken,Szertefoszlik már minden ezen a réten.Szertefoszlik a remény, ami összetart,Mindenáron a harag majd félelmet ad. Az idő száll velünk, a kicsitől nagyig,A kisgyermekből...