Volt egyszer egy kislány,aki túl korán tanulta meg,hogy a csendnek is lehet súlya. Ott ült a szobájában,apró térdeit a mellkasához húzva,és hallgatta, ahogy a ház él nélküle.Ajtók csukódtak,hangok emelkedtek,valaki mindig máshol volt,csak ő maradt egyedül. És nem értette. Csak azt tudta,hogy más gyerekeket megölelnek.Más gyerekeknek azt mondják:„Büszke vagyok rád.”„Gyere ide.”„Semmi...
Pontos Kristóf versei: Tizenkilenc esztendő imája; Halálomban rólad álmodozom; Törött botom mellől;
Tizenkilenc esztendő imája Tizenkilenc bús esztendőSzállt föl néma sóhajon,Míg az égnek csillagútjánHozzám ért az irgalom. Sokszor kértem: lesz-e egyszerKéz, mely engem átölel?Lesz-e szív, mely úgy szeret majd,Hogy a bánat messze kel? S ím, mikor már csendbe hullt elMinden régi fájdalom,Karjaid közt úgy talált rámElveszített otthonom. Nemcsak társam, több vagy annál,Lelkem...
Kotlár Dominik: Barátok
Barátok Gonoszak voltak,Kik álmokat loptak,Reményt e szürke világSzínéről elmostak.Cserébe bánatot adtak,S törölték értelmét a barátoknak. Azt hitték, nyertek,Mindenkit örökre megtörtek,S mint bárányokat a sötétben,Engem is megvezettek.Azonban már látok, hangjukat hallom,Tudom, vannak társaim e világon.És majd meghálálom. Meghálálom minden apró csillagfénynek,Kik mutatták az utat e hibás selejtnek.Fogták a kezem, s segítettek,Mikor...
Gyulai Jázmin versei: Fülhallgatóban hagytalak; Félhangok
Fülhallgatóban hagytalak A zenét mindig hangosabbra veszem,ha rád gondolok.Mintha a basszus el tudná nyomni azt,ami ki nem mondott. A refrénnél mindig megáll a kezem,mert ott nevettél velem,és most is úgy érzem,mintha a levegőben rekedt, velem Nem voltunk nagy történet:csak egy délután,egy pad,egy félrenézett mosoly,meg az, hogy nem mertem megfogni a...
Amiről nehezebb hallgatni – Miért szomorúak a verseink?
A Majomsziget szerkesztőjeként az elmúlt időszakban egy visszatérő jelenségre lettem figyelmes: a hozzánk érkező versek jelentős része valamilyen veszteség, hiány, csalódás, magány vagy belső vívódás köré épül. Mintha a fiatal költők tollát gyakrabban vezetné a fájdalom, mint az öröm. Felmerül tehát a kérdés: miért van ez így? Elsőre könnyű lenne...