Egyszer volt hol nem volt, volt egy öregember és a felesége. Volt nekik három fiúk és egy lányuk. Egy éjszaka a lány furcsát álmodott, és hirtelen egy hangot hallott. −Gyere, kislányom! − szólította meg a hang. −Hát te meg ki vagy, és mit csinálsz? –kérdezte a lány. −Kövesd a rózsákat!−...
Vers az Úrról
Nem mindig ott vagy, hol harangok szólnak, nem mindig ott, hol ezrek imádkoznak. Néha egy könnycsepp mögött rejtőzöl, egy megtört lélek mélyén csendben időzöl. Nem látlak, Uram, mégis érzem lépted, mikor a világ rám zárja az éjjelét. Mikor már ajkam imára sem mozdul, Te akkor is hallasz, mikor minden elnémul....
A kislány, akit senki nem ölelt meg
Volt egyszer egy kislány,aki túl korán tanulta meg,hogy a csendnek is lehet súlya. Ott ült a szobájában,apró térdeit a mellkasához húzva,és hallgatta, ahogy a ház él nélküle.Ajtók csukódtak,hangok emelkedtek,valaki mindig máshol volt,csak ő maradt egyedül. És nem értette. Csak azt tudta,hogy más gyerekeket megölelnek.Más gyerekeknek azt mondják:„Büszke vagyok rád.”„Gyere ide.”„Semmi...
Szabó Jázmin-Csilla meséi
A kiskutya és a csillag Egyszer egy kiskutya elvesztette a labdáját. Szomorúan tekintett körbe, és keresgélni kezdte. Egy fényes csillag megvilágította az útját, így a kiskutya megtalálta a labdát. Nagyon örült és hazaszaladt. Megtanulta, hogy segítséggel minden könnyebb, és ezután bármikor elvesztette a labdáját, boldog és bizakodó volt, mert tudta,...
Az elszökött királylány
Egyszer volt egy királylány, aki csúnyán összeveszett a szüleivel, mert egy királylány életében rengeteg szabály van. Ez a királylány más volt, mint a többi, ő szabad akart lenni. Mikor az óra megütötte az éjfélt, elszökött. Azt azonban nem tudta, hogy az erdő, ahova szökött, elátkozott erdő volt. Sírva szaladt végig...
Fodor Tamás: Az őszi csend
Az őszi csendben, bent ülvehallgatom a rádiót. De csendben.Nézek ki az ablakon,látom, ahogy hullanak a levelek…a késő őszi levelek. Csendesen.Várom, valami történjen.És történik. Valami mozog a bokorban. Most már látom, Cirmi kóborol.Elindítom a rádiót, beengedem Cirmit.Most, hogy Cirmi bent,együtt ülünk az őszi csendben. A kép forrása: https://wallpaperflare.com A szerző Fodor Tamás,...
Pontos Kristóf versei: Tizenkilenc esztendő imája; Halálomban rólad álmodozom; Törött botom mellől;
Tizenkilenc esztendő imája Tizenkilenc bús esztendőSzállt föl néma sóhajon,Míg az égnek csillagútjánHozzám ért az irgalom. Sokszor kértem: lesz-e egyszerKéz, mely engem átölel?Lesz-e szív, mely úgy szeret majd,Hogy a bánat messze kel? S ím, mikor már csendbe hullt elMinden régi fájdalom,Karjaid közt úgy talált rámElveszített otthonom. Nemcsak társam, több vagy annál,Lelkem...
Nagy Szabina versei: Nem várok már; Apa
Nem várok már Nem várok már – a csend beszél,túl sok szó hullt a múlt elé.A lépteid nyomát befediaz idő, s nem marad semmi. Nem fáj, csak úgy… elmúlt veled,mint harmat száll a fű felett.Nem kérdezem, miért, miért –a szívem már máshogy ígér. Voltál. Ennyi. Egy szép fejezet,nem könyörgöm az...
Kotlár Dominik: Barátok
Barátok Gonoszak voltak,Kik álmokat loptak,Reményt e szürke világSzínéről elmostak.Cserébe bánatot adtak,S törölték értelmét a barátoknak. Azt hitték, nyertek,Mindenkit örökre megtörtek,S mint bárányokat a sötétben,Engem is megvezettek.Azonban már látok, hangjukat hallom,Tudom, vannak társaim e világon.És majd meghálálom. Meghálálom minden apró csillagfénynek,Kik mutatták az utat e hibás selejtnek.Fogták a kezem, s segítettek,Mikor...
Bara Boglárka versei: Maradvány; Otthon, Zoványon; Törzstest
Maradvány Ott húz zablát számrarészeg kocsisomhol az előzők véresre szaggatták.Futunk.Haza.Hol az ajtó nem vár kopogtatást,hol a hang ellágyulha nevemet ejti,hol csöndem kilép a testbőls koszorút mérnek fejemre.Éhes gyomorral vágtázunkotthonnak remélt menedékekbe.Onnan is kizavarnakföldhöz csapnak minket.Érzed?Ez ismert szél.Bőröd alá apró görcsöket fonogat,tudatodig meg sem áll,s redők közt hintázgat.Ha felejtenédgondolatidon táncol.Mint por a fényben,idegen...