Edvard Munch, Melancholie III. Szív a jég alatt Kihalt mezőn bolyong az árva csend,Fák ujja reszket, mint aki nem szeret.Miért nem szól már a szél sem felém?Tán elalszik a világ melegén? Lélekből szórt dér hull a szemekbe,Egy mosoly, rég jéggé lett üzenet.Lehet-e hinni még a tavaszban,Ha a szív kapuja zárva...
Hosszú az utam – Szegecs Kevin verse
ArtbyRaeAnn, Desert Road into the Sunset | Etsy Hosszú az utam Hosszú az utam, de nem adom fel,Hisz a sikerhez kitartás kell.Bárhogy is próbálnak megfékezni benne,Nem szegi kedvem tőle semmi sem. Ne légy gonosz, hisz megdolgoztam érte,Én sem bántottalak sohasem téged.Hagyj szárnyalni. Szárnyalni akarok.Hagyd, hogy a vágyam repüljön szabadon. Ne...
Augusztus – Beiland Patrícia tollából
Man With Roses, Silhouettes Behunytam a szemem. Láttam magam előtt a táncoló embereket, az elegáns ruhába öltözött pincért, aki kígyózva próbált utat törni magának. Lenéztem, és láttam egy tavat. Egy sötét színűt, amelyet már rég ellepett a hínár. Láttam néhány embert a vízparton ülni. Beszélgettek, nevettek. Boldogan, felszabadultan. Talán volt...
Kendi Dominik: Az üzenet
Dr. Safa Rubaye, Let the Memories Go Hosszú éjszakázás és néhány órányi alvás után nem volt más választásom, mint felkelni, hiszen délben már a busz székét kellett koptatnom, előtte pedig még a takarítás is várt rám. A fáradtság már kezdett megszállni, mint egy démon egy filmből. Az éjszaka nem úgy...
Fiatal és bolond – Pap Nikoleta versei
@rittareart | Deviant Art A gyermek Mikor érti meg az, ki bolond,hisz ő nem egy bohóc, hogy az élet nem egy porond.Nem tehet minden követ hegyre-halomra,nem várhat örökké az elnyert jutalomra. Ne legyen butus és ne legyen néma,tegyen a jövőért, ha lehet, még ma.Ne legyen gyermek, ne legyen csendes,hisz az...
Kitűnő szerelem – Kendi Dominik versei
RadaGorArt Szeretlek Szeretlek, mert összeszedted a darabjaim, nem szeretlek, mert itt hagytál.Szeretlek, mert összeszedted a darabjaim, nem szeretlek, mert.Szeretlek, mert összeszedted a darabjaim, nem szeretlek.Szeretlek, mert összeszedted a darabjaim, nem.Szeretlek, mert összeszedted a darabjaim.Szeretlek, mert összeszedted.Szeretlek, mert.Szeretlek. Amit szerettem A világ ment tovább, miközben én markoltam mindennek a hamvait, amit...
Egy vérző lélek titkai – Pap Nikoleta versei
Fiona Maclean, Anais Csalódás Csalódás, mikor nem látod a szépet,csalódás, mikor nem érzed, ki védett.Csalódtál magadban, és csalódtál bennük,érdekelt, hogy ettől jobb lett-e a kedvük. Csalódunk a mában és a holnapban,csalódunk a városban és a csendesebb falvakban.Csalódunk az emberben, csalódunk állatban,csalódni gyakori, az érzés páratlan. Véres képkeret Egy ember árnya...
Ugyanaz a kert, más történet – Lipták Vivien írása
Gyerekkori emlékeim Krasznabéltekről olyanok, mint egy régi, megfakult fénykép, amit túl sokszor vettünk már a kezünkbe. Melegséget árasztanak, de a részletek már kissé elmosódtak. A hangok, az illatok, a fény – mind csak villanások. Mégis, van egy kép, ami újra és újra előbújik. Hat-hét éves lehettem. Folyton felmásztam a ház...
Remény-dallam – Gyulai Jázmin versei
Valery Ovval, When The Soul Screams And The Lips Are Silent Az álmok mindig valóra válnak Ha szíved mélyén őrzöl egy álmot,ne félj, hogy messze sodorja az átkot,az úton, ha néha kanyarog,a vágyad egyszer ott ragyog. A remény lassan nyílik benned,mint tavasz, bontja ki a csendet,s amit ma titkon rejtegetsz,holnap...
Nem minden történet kiabál – Lipták Vivien írása
Flickr | @britmariephoto Van, hogy leülsz, előtted a tiszta lap, az üres dokumentum, vagy csak a gondolat, hogy „most írni fogok”. Mert írni jó. Mert az írás olyan, mint hazaérkezni egy hosszú útról. Olyan, mint amikor végre leveszed a cipőd egy hosszú nap után, és azt mondod: „na, itt végre...