Fagyi Lennék én is fagyi a melegben,S ha kérdezik, hogy megyek-e,Én azt mondom, még nem.Lennék édes, mézes, krémes,De csöppet sem rémes.Lennék olyan desszert, amely sohasem érdes.Vanília, csokoládé, eper és barack,Fagyi nélkül a nyár folyamánTe is bánatos maradsz. A szörny Az ágyam alatt lakó,Vacsorát nem kapó,Beszélgetéseket hallgató,És sohasem gyarlóGonosz lény,Azt hittem,...
Megtört búcsú – Kendi Dominik verse
Megtört búcsú Tükörképünket látván megtörtem, hisz nem én néztem vissza magamra,Mosollyal szépült arcom, mit szenny mosott, ivódva keserédes szavamba.Szíved legmélyébe plántáltam vöröses késemet, amit én szúrtam erősen,S indultam én is holtnak csatájába, nem ismervén halál hangját, merően. Miért is ez, ahol lelkem elrepülve, földi alakom zuhan a sáros anyag ölére?Szívem...
Vigyázz, mit kívánsz – Geréd Zsófia verse
Dusan Vukovic, Message Vigyázz, mit kívánsz Vigyázz, mit kívánsz,Nem azt kapod, amit vársz.Gonosz teremtmény a kívánság,Kihasználja azt, kiben van bátorság. Élő, lélegző lény,Alamuszi kis förmedvény.Megadja, mire vágysz,Cserébe utolér a gyász. Kínszenvedés a jussa,Ki a könnyebb utat választja.Taposd ki az ösvényt,Ne keress förmedvényt. A kívánság mint remény,Igazi édeni fény.Teljesíti álmod,Mégsem a...
Kérdések Istenhez – Kotlár Dominik
Egyetlen Isten! Lenne hozzád pár kérdésem. Ezek egy ideje pihennek a szívemben, de végre van bátorságom, hogy megkérdezzem őket – és őszinte válaszokban reménykedem. Örülsz, hogy mi létezünk? Hogy a Földön élünk és lélegzünk? Vagy csalódtál bennünk? Mert az idő múlásával csak rosszabbak leszünk… és egyszer úgyis eltűnünk. Te az...
Mai szonettek – Kendi Dominik
Eldobott emlékek Mint a nyári jégeső, mely pusztító,Esőt vártak népek, földek, növények,Fehér, csendes felhők lettek sötétek,Szerelmed nekem halálra buzdító. Mint vándor, szívet tépő út, pusztító,Kiszáradt bokrok sóhajtanak mélyet,Árnyékok lopnak utolsó fényeket,Lelkem sötétedbe zuhant, bénító. Szögtől vérzik már a talpam, oly sebes,Beleléptem, a vész, mely belülről öl,Az ajándék, most, gyémántból lett...
Temető – Geréd Zsófia novellája
A telihold fénye sápadtan vetült le a városvégi, elhagyatott temetőre. Már hosszú évek óta egy élő sem tette be a lábát a kapun. Ugyanis az a legenda terjengett városszerte, hogy a temetőt elátkozták, mivel akit ott helyeztek végső nyugalomra, soha sem lelte meg az áhított békét. Éjszakánként különös zajokat, kaparászást,...
Amerre a Nap fordul – Pap Nikoleta versei
J Mouchet, Sunflower Field of Tuscany Napraforgó Légy egy növény,mely arra fordul,amerre süt a Nap sugara.Ne egy olyan,aki azt szereti,hogy minél több a bogara.Ne légy rózsa,minek tövise mindig szúr,vagy liliom,mely bódítóan illatoz.Légy te Napraforgó,ki ha kell,hűs hajnalt hoz. Cseresznyefa Úgy lennék én cseresznyefa,mi finom gyümölcsöt terem,és tele van minden jóval,nem...
Sötét – Üveges István verse
Charlotte van Berckel, Still. Life. Sötét Suhan bőkezűen hátul árnyam,Ég, akár a halmozott máglya,Nedű dohánya marja vétkemet,Jóízűen nyaldossa étket, A félelem perzseli, tüzeli,Lehajolt fák tékozlásai,Isteni parázs nehezül ártón,Míg le nem vetkőzik bársonyból, El ne haljon, kinek szíve nincs is,S hogy a könny nyögdécsel, sírva sír,Ó, kinek szíve nincs, csak árnybája,Könnytől...
Június eleje – Kiss Milán versei
Őrület Az a hatalmas űr, mit ő betölt,pont ő! Sosem gondoltam ráeddig a pillanatig.Mintha más lenne. Vannak érzéseim újra,olyan, mint egy jó, kiadós alvás.Mintha újjáéledtem volna,minden jobb és szebb. Olyan, mintha tavasz lenne ott legbelül,újra rügyezik minden,boldogság vesz körül,új lehetőségek. Leírhatatlan ez az érzés,talán egy kedvenc ebéd, aztán pihenés.Nem tudom.Furcsa,...
Éhség – Üveges István verse
Greenscape Éhség Gyökerezvén fák tápos porba,Úgy hajt ki ember levele is,S erősen ágat szemén tartja,Lassan a búja virágba nyílik;Sírhat gyöngybetétes lárvácska,Viharos bú hadakozásán,Csak tekinthet, csak parányi zab,Várva madársereg zátonyát,Tépdesse, hisz elfogyott a tűz,A fák erősen égig érnek,Ezernyi levél, ezernyi prűd,Hisz elsorvad a porfellegbe,Gyökerezvén fák tápos porba,Úgy hajt ki ember levele...