A Majomsziget szerkesztőjeként az elmúlt időszakban egy visszatérő jelenségre lettem figyelmes: a hozzánk érkező versek jelentős része valamilyen veszteség, hiány, csalódás, magány vagy belső vívódás köré épül. Mintha a fiatal költők tollát gyakrabban vezetné a fájdalom, mint az öröm. Felmerül tehát a kérdés: miért van ez így? Elsőre könnyű lenne...
