Balog Tímea versei: A sors illata; A láthatatlan ölelés; Nincs mit magammal vigyek; Édesanyám a világom közepe; Azt mondanám

A sors illata  Levendula illat árad a réten át,A friss eső mossa cipőm kemény talpát.Cipőm kemény talpát mossa mindenáron,Megtisztítja lelkem, borús, hosszú távon. Fellegek repülnek a végtelen kéken,Szertefoszlik már minden ezen a réten.Szertefoszlik a remény, ami összetart,Mindenáron a harag majd félelmet ad. Az idő száll velünk, a kicsitől nagyig,A kisgyermekből...