Gyulai Jázmin versei: Zöld szemedben ég az álom; Szívem útja hozzád vezet; A hely, ahol te voltál;
Zöld szemedben ég az álom
Zöld szemedben ég az álom,
elveszek benne, nem találom
már a szót, csak érzem halkan:
Szeretlek most, és minden napban!
Ha rám nézel, megáll az idő,
a világ elhalkul, s ez megnyerő.
Egy pillantásod elég nekem,
hogy újra érezzem: létezem.
Szíved zenéje bennem él,
minden dobbanás nekem beszél.
Ha ölelnél, sem kéne jobb,
csak a csend, mi szívedből szól.
Zöld szemedben fény ragyog,
minden percben ott vagyok.
Te vagy a béke, a vágy, a tűz:
s a szívem többé el nem űz.
Szívem útja hozzád vezet
Szívem útja hozzád vezet,
nem kérdezem, miért, mi lehet.
Csak érzem, hogy jó így, csendben,
mikor lelked lelkemben pihen.
A hajnal benned ébred újra,
mint madár, ha fényre bújna.
Nem kell más, csak ez a hely,
melyben a világ megpihent.
A hely, ahol te voltál
Van egy hely, ahol te is voltál:
Még mindig őrzi hangod a szobám.
A levegőben ott a szó,
amit kimondani már nem jó.
Az est leül a párkányra,
csend száll le a világra.
A fény, amit gyújtottál bennem,
még lobban, bár rég nem látlak szemmel.
Álmomban sokszor láttalak,
Ez egy el nem múló pillanat.
Nevetsz, s én újra érzem azt,
hogy az élet néha mégis ad vigaszt.
De mikor ébred a hajnal fénye,
a szívem újra visszatér a csendbe.
Van egy hely, ahol te is voltál:
Még mindig őrzi hangod a szobám.
A szerző Gyulai Jázmin, a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum diákja.