A zümmögő veszedelem – Costean Lea eposza

Legendás harcot jegyzem le itten,
apró s nagy harcát tájékoztatásképpen.
Apollón, adj erőt tollamnak, hogy úgy írhassam, kedvedre légyen,
s a tanárnőnek is, hogy tízest adjon nékem.
Artemisz, természet hű védnöknője megátkozá hanyag fiatalságot éppen.

Tizenkettő D-re átkot küldött kicsit, de veszélyest mindenképpen.
Ádáz légy, fúriaként alászáll, zümmögésével bosszantani indul.
Vitézeink felsorakoznak harcra készen.
Hadvezérünk a tanárnő és a fiúk, kiket az unalom szétdúl.
Fenyegetést felfedezve a tanárnő felkiáltá nyomban:
,,Légy van a plafonon, csatába iramban!’’
Ádáz légy Aiolosz szelétől kiérve támadni indul,
így összecsap apró légy az óriás emberekkel nyomban,
miközben az osztály többi tagja telefonját nyomja unottan.
Dávid és Kristóf kitartóan küzd, ám az ádáz légy kitér minduntalan.
Harcuk dicsőn zárul, midőn Kristóf csapdába ejti a legyet ravaszan.

A tanárnő már eltaposná éppen a bátor harcost, ádáz legyet,
de kegyelmes Kristóf megkíméli még éppen,
az osztály egyetért az ítéletben, így kiengedik az ablakon, távozzon békében.
Az ádáz légy legyőzötten visszatér úrnőjéhez sietve.
Artemisz a diákok tettét látva úgy határozz, nem küld rájuk több átkot egyenlőre…

Kiemelt fénykép forrása: Mesterséges intelligenciával generált

A szerző Costean Lea, a Nagyváradi Művészeti Líceum végzős diákja.

(Szerkesztői megjegyzés: A szerző osztálya épp az eposzi kellékekről tanult a Szigeti veszedelem kapcsán, így egy fakultatív feladat révén kellett írni egy rövid, műfajilag viszont mégis elfogadható eposzt. Az ilyen jellegű írásgyakorlatok közelebb helyezik a diákokat az adott tananyaghoz, illetve fejleszti a kreatív és szövegalkotó készségeket.)