Balog Tímea versei: A kereszt árnyékában; Tűzijáték; Néma üzenet
A kereszt árnyékában
A szívem fénylik, apró gyertyaláng,
Lassan, lassan már lefele folyik
Kicsiny élet és egy kicsi faház,
És itt született meg az örök hit.
Lehet-e erőm, kicsi gyertyafény,
Egyes-egyedül, sötét pincében?
Ó, a fény kigyúlt, itt semmi sem él,
Kong az üresség, a sötétség lenn.
S olyan sok gondolat van szerteszét:
Félelem, aggodalom, gyötrelem.
Hol van az örök hit, mely mindig él?
Honnan kaphatok fényt, kis reménnyel?
A szívem fénylik, apró gyertyaláng,
Kicsiny porszem vagyok e világon.
De valahogy még mindig él, mert fán
Ott halt meg a hűséges Megváltóm.
Tűzijáték
A mély sötétségbe felcsapódik,
Szikra, amit mindenki várva néz.
Színek pompáznak a kis körből ki,
Lobbanó zaj emel az ég felé.
A mély sötétségbe felcsapódik,
Mint azok az érzelmek hidegben.
Meleg, s fönt majd apróra szétporlik,
Így fájdalmat okozva lelkemben.
Szikra, amit mindenki várva néz,
Kőszikla van hátamnál, engem lát.
Van tűzijáték, s a múlt fejbe vés,
S előttem látom azt a látomást.
Színek pompáznak a kis körből ki:
Emlékek, gondolatok repülnek.
Ő miért pont engem választott ki?
Hogyan lett ő az enyém örökre?
Lobbanó zaj emel az ég felé,
Ez vicc, játék, egy nagy szórakozás?
Magamba zárom mindazt, ami tép,
Ezzel együtt a sok gondolkodást.
A mély sötétségbe felcsapódik,
Azt hittem, ott ragadtam örökre.
Már nem kell egyedül kószálnom kint,
A hideg, szúrós, vad sötétségben.
Néma üzenet
Az eső leszáll, és csak figyelem,
Mindez számomra puszta kegyelem?
Gondolatok suhannak, gyötörnek,
Így lassan az idővel megölnek.
A csend viszont elrepít messzire,
Nem érzem az értelmet, s e lelket.
Jelek, amelyek falhoz csapódnak,
Rögtön célozzák gondolatomat.
S e gondolatok marnak legbelül,
De nem baj, hiszen legalább örül.
Szavak nem szólnak, a jelek mennek,
Mennek útjukra, haza se térnek.
Értelem, vajon az Isten ad-e
Bölcsességet, hogy hogyan szeressem?
S az Úr is ad mindenféle jelet,
Szemünk nyitva, de értelem elment.
S a jóéjt, mely oly sótlan és szegény,
Néma üzenetet hordoz keblén.
Néma üzenet, mit senki sem mond:
Szeretlek, örökké, te nagy bolond…
Kiemelt fénykép forrása: Pinterest
A szerző Balog Tímea Ramóna, a nagyváradi Mihai Eminescu Főgimnázium diákja.