Törékeny – Pontos Kristóf versei

Szív a jég alatt

Kihalt mezőn bolyong az árva csend,
Fák ujja reszket, mint aki nem szeret.
Miért nem szól már a szél sem felém?
Tán elalszik a világ melegén?

Lélekből szórt dér hull a szemekbe,
Egy mosoly, rég jéggé lett üzenet.
Lehet-e hinni még a tavaszban,
Ha a szív kapuja zárva marad?

Tükör az ablak, visszaver sok arcot,
Nem tükröz mást, csak üres karcot,
Ki fagyasztotta ránk ezt a rideg csöndet?
S vajon visszatér-e valaha még egy boldog tekintet?

Emlék a láng, még hamva sem maradt,
Némán izzik, s mégis meg nem szakad
Hová tűnt el az érintés, a szívnek íze?
Miért lett a szív a télnek kincse?

Porcelán

Tükör mögé bújsz, mint vízfelszínre a Hold,
Szépséged hazugság, mégis hatalom.
Arcodon álarc: csillogni boldog,
De belső fényed hol bujkál vajon?

Kendő a szó, ha bókra virrad,
Szempilla árnyéka súgja: elég!
Hiába a pompa, a gyémánt, az aranyhab,
Ha nincs ki belásson a csillogás mögé.

Porcelán lélek, finomra festve,
Reped, ha egyszer túl közel hajol,
S néz, nem díszre, nem testre,
Hanem a csendre, mely legbelül lakol.

S ha minden széthull: dísz, arc, ruha 
Mi marad abból, ki mindig szép volt?
Egy név a porban, tetszés foga?
Vagy az, ki látszott, de soha nem is volt?

Isten maradt

Elment az idő, mint vándor a tájon,
Elvitte álmom, elvitte párom,
Elszállt a gyermek, kinőtte a kertet,
Kihűlt a szoba, mit egykor szerettek.

Megállt az óra, csönd lett a házban,
Már senki sem kérdez, senki sem ad választ.
Csak por szitál már a régi szobákban,
S emlék ül minden kopott falára.

Kihunyt a nevetés, elhalt az ének,
Szavak sem jönnek a földre már szépen,
Széthull a rend, mit ember emelt,
Az ég is hallgat, kiáltani nem mer.

De Isten maradt. Nem szóban, nem képben,
Nem templomtoronyban, nem kőbe vésve.
Nem zászlón, nem könyvben, nem címer alatt,
Csendben, a szívben… mégis, ő maradt.

Ott, hol minden összedől,
A hit már csak reszket, s remél,
Ahol a sötétben megbújik egy néma „miért?”
Van, az van csak még,

Isten maradt, marad a kezdet s a vég.
Kinél biztos élted, szerető karjaiban célba ér.

Pontos Kristóf,
Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium,
11. B osztály