Kategória: Zárt osztály-Írott

Mateja Marinko, Lovers holding hands Az ajtó Áll az ajtóban a régóta várt szerelem,Nem mondok neki semmit, csak bámulok rá mereven.Kérdi tőlem: készen állsz már?Megsúgom neki: jól lemaradtál. Hisz a szerelmem, az igazi, bejutott a házba,A szívemben lakó, kicsi-kis szobába.Ott lakik és ott éli vígan napjait,Nem hallja az új szerelem...

Köszönöm Köszönöm a segítséget,Amit nehéz időkben nyújtottál,Kiégő gyertya, alig pislákoló,Mit újra meggyújtottál. Neked is nagy súly nyomta vállad,Mégis, figyelmességed határtalan,S bölcs szavak hiányában, egy bolondMiattad nem lesz tanácstalan. Még egyszer köszönöm, tényleg köszönöm,Még ha ez a szó el is veszítené fontosságát,Soha ne légy olyan ember, de nem is leszel,Olyan, ki...

Lubna Al-Lahham, Mother & Daughter Gyöngyszem Az édesanya a legszebb gyöngy ezen a világon,hisz ő az, kinek lelke átsiklik minden egyes hibámon.Az anya egy érték, egy életérzés,kinek szívéből nem jön más, csak féltés. Az ő ünnepük pont ma van,a legszebbik időben,május első vasárnapján,mikor rengeteg virág nyílik a réteken. Ez nem...

Louis M. Eilshemius, Twilight Landscape Amikor eljön az este A fenyők közt lassan köd szitál,Álmos rét fölött az alkony leszáll,Kékbe olvad hegy és árny,Szél suttog a fák alján. A mezőkön pára lépked,Álmokat sző fák ölébe,Csend ringatja völgyek álmát,Sötétbe fordítva világát. Minden hang halk, minden nesz könnyű,Az idő is megáll, reszkető...

Paul Alie, Liliacs Édesanyám Anya, látod, mivé lettem?Anya, látod, miket tettem?Látod-e fiókád lábán a lakatot,mely zörög és folyton zakatol? Kis madarad messze vágy;itt hagyva e társaságot, végleg már.Tudod, ő szeretné megváltani a világot,ezt az állandó mohóságot. Most viszont nem ezért járult színed eléez a narancssárga szajkó, ki az út feléegyszerűen...

Ne tedd Kérlek, ne tedd ezt velem,Ne tedd tönkre az én életem!Eltűnik a jó világ,S eljő a tél,tudom azért, hogy te mindig szerettél. De ha szerettél, miért hagysz hát el?Miért van az, hogy neked mindig más kell?Minthogy visszatérnél s együtt várnánk a tavaszt,Nem, majd egyedülúgyis te maradsz. Világvége Ha eljön...

A mai fiatalságnak Elterülve fekszem déli órában,Párnák között, ágyamnak tetején,Csendes lanton pengetek éji dalt,Törékeny porcelántestem erején. Vizet hordtam más poharába,Míg az én kutam kiszáradt,Hidat raktam a másik partjához,De értem visszafordulni megfáradt. Más sebeit varrtam össze,Miközben az enyém tovább vérzett,Más bajainak lángját oltottam,S rám sem nézett, mikor enyém égett. Elfordítom orcámat...

KOIha, A Rose and Thorns Tüske Tüske voltál szívemnek,te gyönyörű vadvirág.Mégis neked mondhattam el mindig,hogy valami igazán bánt. Utánad futottam, s vérzett a tenyerem,Azt hittem, hogy ezáltala te figyelmedmajd én biztos elnyerem. De tovább nőttél,s nem néztél rám sohasem,így nem nőtt el fölöttema zöld és büdös moha sem. Forró tea...

Alexandra Knabengoff, Fleurs dans la poitrine Virágoskert Zajosabb a léptem zajosabb a lelkemEgyre hangosabban kalapál a szívem Egyre bántóbbá válnak a szavakAzok is amik általában nem bántanakLassan elvész az értelemCsak minél több és több legyen Több gyorsabb hatásosabbHangosabb harsányabb S itt vagyok én… a káosz közepénAki még csak keresi az...

Ovidiu Boc, Bloody Love Happiness I realized that happiness is so fragile,And hope—a sweet yet cruel exile.As if I was doomed to fail the mission,My smile is gone, along with ambition. They say I've changed, I’ve lost my spark,The light in my eyes turned into dark.Actions speak louder than what’s...