Anyukámnak – Pap Nikoleta versei

Gyöngyszem

Az édesanya a legszebb gyöngy ezen a világon,
hisz ő az, kinek lelke átsiklik minden egyes hibámon.
Az anya egy érték, egy életérzés,
kinek szívéből nem jön más, csak féltés.

Az ő ünnepük pont ma van,
a legszebbik időben,
május első vasárnapján,
mikor rengeteg virág nyílik a réteken.

Ez nem lehet véletlen, hisz ők is gyenge virágok,
ha megbántjátok őket, az igenis a ti hibátok.
Becsülni kell azt, ki szeret,
ki érettünk, életéből mindent egy lapra tett.

Édesanya

Édesanya, a drága csillag,
az életet beragyogó fény,
rossz és bús napokon
reményt hozó lény.

Általa lehet teljes az élet,
ő hozza a nevetést,
a Nap is neki izzik,
köszöni a nevelést.

Becsüljük a drága kincset,
mint a páratlan szemet,
hisz akkor lehet boldog az élet,
ha édesanya nevet.

A jövője vagyok

Életét áldozta az én jövőmért,
hogy az én életemben ne legyen más, csak fény.
Mint erős pajzsom, úgy áll mellettem,
hisz ha másnak nem is, neki mindig kellettem.

Az élet sokszor bántja őt, van keresztje neki is,
de gyermeke mellett bánata mégis olyan kis.
Könnyeit letörlöm, hisz ő az édesanyám,
van okom hazamenni, ha ő a kapuban áll.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály