Bántó – Pap Nikoleta versei

Tüske

Tüske voltál szívemnek,
te gyönyörű vadvirág.
Mégis neked mondhattam el mindig,
hogy valami igazán bánt.

Utánad futottam, s vérzett a tenyerem,
Azt hittem, hogy ezáltal
a te figyelmed
majd én biztos elnyerem.

De tovább nőttél,
s nem néztél rám sohasem,
így nem nőtt el fölöttem
a zöld és büdös moha sem.

Forró tea

Forró tea a fazékban,
égeti a számat,
e beteg mivoltomban,
többé nem csókolom édesanyámat.
E rossz világ elkábított,
s nem vagyok már önmagam,
nem mutatom a világnak
a legszebbik oldalam.
Az életem kihűlt,
de a tea forrón éget,
hogy is hagyhatnám a mindent,
hogy is hagyhatnálak téged?

Gyógyszer

Apró, sárga, s mindig gurul,
olyan, mint egy rossz óra,
csak összevissza beszélek majd,
s hiába hívlak csak egy szóra.

Keserű és mégis édes,
puhasága lenyűgöz,
inkább nyúlok mindig hozzád,
mint egy drága nedűhöz.

Büdös és rossz, nem kellesz hát,
nem vagy való te nekem,
folyamat csak egyet teszel:
elrontod az életem.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály