Felelősség – Pap Nikoleta versei

Graham S. Haber Bűvös kocka A színpad játéka,a titkok árnyéka.S hiába bújik meg a rejtekben,benne él az emberi sejtekben. A körforgás, a kerek labdacsak azzal játszik, aki hagyja,a bűvös kocka nem is kerek,ezért van, hogy sosem nyerek. Nagylány vagyok Már kimosom a ruhám,s összehajtom, mert az is fontos.Hiába a csinos...

Messze az otthontól – Kendi Dominik versei

Ígéret a sír szélén A sötétség könnyű kis kezeivel fojtogat,Szólj, szívem, egy szót, hadd halljam hangodat.Hisz sötét árnyak már a temetésem óráját várják,Szellemek dalolják már szomorú létemnek áriáját. Túlvilági teremtmények várják, hogy mélyre süllyedjek,Oly mélyre, hogy testem egészében a föld alá kerüljek.Hogy a virágok illatát már csak alulról szagolhassam,Lelkemnek őrzöttjét...

Geréd Zsófia: Tükörkép – 1. rész

Képtelenség – ezt mondta mindenki, amikor karcolás nélkül léptem ki az összedőlt épületből. Csakhogy nem volt az, mert be sem mentem. Az az ember, aki fejvesztve rohant a veszélybe, odabent meghalt. Hogy mi is történt? Bárcsak elfelejthetném… Még épphogy csak szürkülődött, amikor megállítottam a kocsit egy hatalmas viktoriánus ház előtt....

Visszakérem a csókjaim – Málna verse

Visszakérem a csókjaim Kezed nyakamonOldalamon végigsimítNadrágomLehúzodDe csak kisséPánikFélelemRettegésMit keresek ittNem akaromDe téged igenCsókért jöttemAzzal mentemKihasználtanDe mégsem Én akartamÉn mondtamTúl sok voltálDe vigyáztál Vigyáztál? Adtam nekedOdaadtamElsőt és utolsótBánomNem bánomMár nem tudom De visszakéremNem téged illetKésőn jöttem ráSajnálomDe add visszaAz elsőÉs az utolsóCsókom

Kérlek, Istenem! – Kotlár Dominik verse

Mugur Kreiss, Prayer Kérlek, Istenem! Kérlek, Istenem!Szabadíts meg engem,Fogd meg két kezem,És ragadj el innen! Nyugodt helyen lenni,Országod hírnökeként élni,Erős katonáddá válni,S trónodat védelmezni szeretném. Fogj egy seprűt, Istenem!És tisztísd meg testem, lelkem,Rakj össze újra engem,Akkor is, ha ez fájhat nekem. Kérlek, Istenem!Védj meg engem,Védj meg engem az ördögtőlS a...

miért? – Balogh Gabriela verse

Seletti Neon Art | Pinterest miért? Miért érzem magamNélküledAmikor veled vagyok? Miért érzem magamFáradtnakAmikor négy órákat alszok? Miért érzem magamTávolinakAmikor magam vagyok? Miért érzem magamNémánakAmikor meg sem szólalok? Nem én vagyok, miért? Vagy Miért nem én vagyok? De inkább úgy akarnám És mondanám, hogy Nem, én miért vagyok? Miértek Hülye...

Új verseim – Pap Nikoleta

Natalia Berezina, I'm not afraid anymore Felnőni Gyermekpercek messze szállnak,Nagy bánata van a mának.Elkesergi a tegnapot,S hogy az idő itt hagyott. Elszálltak felettünk az évek,Kibújtak az ágy alatti furcsa lények.Előttünk álltak hegyek s révek,De ezek már mind csak rémek. Az élet csúcspontjáról tekintek vissza rád,S irigylem a boldog napok összes...

Orgona – Balogh Gabriela verse

Orgona Akár az orgona virága,Illatod orromba szökött,Ez a parfümöd hibája,Az végleg hozzád kötött. Akár az orgona virága,Nyíltál meg előttem,Szerettelek, de hiába,Játékodnak bedőltem. Akár az orgona virága,Elkezdtem széthullani,Folyamatosan kiáltva,De te nem akartál meghallani. Akár az orgona virága,Fordultál el tőlem,Lelkem beleesik a hiányba,Ma sem én győztem. Akár az orgona virága,Jövőre ismét jönni...

Kávéházi áradatról – Üveges István verse

Pablo Picasso, Three Musicians Kávéházi áradatról Mily fényes volt régen az embernekOly felséges, teljes hajnala,Mikorta ül ő kávéházban,Midőn versíró komponál,Elfelejtett helyek, alakok,S a meleg gőz pedig felszáll,Ó, az édes kislányok, ármány!S a többi pedig füstölgetiA szivart, biza’, mondom ezt én:Erényes emberek színig,Kivált a most is egyedüli,Árnyakkal csevegő költő.Tapsot neki, áradjon...