Felelősség – Pap Nikoleta versei

Bűvös kocka

A színpad játéka,
a titkok árnyéka.
S hiába bújik meg a rejtekben,
benne él az emberi sejtekben.

A körforgás, a kerek labda
csak azzal játszik, aki hagyja,
a bűvös kocka nem is kerek,
ezért van, hogy sosem nyerek.

Nagylány vagyok

Már kimosom a ruhám,
s összehajtom, mert az is fontos.
Hiába a csinos az aurám,
hisz az is kissé foltos.
Reggel kelek,
este fekszem.
Buta emberrel én ugyan
nem veszekszem.
Felnőttem,
s az idő pereg,
többé nem lehetek én már gyerek.
De ha nem kockáztatok,
nem is nyerek,
így lesz a világból kocka,
s nem egy labda, ami kerek.

Ha az igazság

Ha az igazság fájna, ordítanál – mondják,
de úgy nem játszaná velem a bolondját.
Sem elnök, sem diák, sem apró csemete,
kinek szülője annyit kérdez, hogy a lába remeg-e.

Nem parancsol senki, hisz győz az igazság,
Magadtól dönteni ma már ritkaság.
Ha az igazság elver, nagy dicsőség az,
Hazugságban élni, na, az az igazán gaz.

Tettek

Tetteimért vállalom a felelősséget,
még akkor is, ha nem győzöm gyűrni a bőséget.
Sokat adott az ég, keveset a világ,
nem is kaptam mást, csak hosszú sorban hibát.

Szomorúság megfojt, de minek ez az ára,
Ha a holnap embere nem emlékszik a mára?
A jövőt építem, a tett az eszközöm,
a tegnap hibáit én ma levetkőzöm.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály