Új verseim – Pap Nikoleta

Felnőni

Gyermekpercek messze szállnak,
Nagy bánata van a mának.
Elkesergi a tegnapot,
S hogy az idő itt hagyott.

Elszálltak felettünk az évek,
Kibújtak az ágy alatti furcsa lények.
Előttünk álltak hegyek s révek,
De ezek már mind csak rémek.

Az élet csúcspontjáról tekintek vissza rád,
S irigylem a boldog napok összes sugarát.
Elmúltak a legszebb évek, búcsút kell hát mondanom,
De jön felénk még szép idő, legalábbis gondolom.

Csend

Csend honol a szobában,
Minden ablak hibátlan,
Minden sarok reám néz,
Az emlékek íze csupa méz.

A képek a falon mind utálnak,
Hisz általam lett a nevük búbánat.
Az emlékek csendje oson át a kerten,
Visszajönni a múltba, nem is tudom, hogyan mertem.

Színek

A virágok, az ég
S a sötét kékség
Nem is lehet más,
Csak elmúló reménység.

A Nap és a sugara,
A pillangó és bogara,
Színek kavalkádja
Csakis az öröm háza.

A fekete s a fehér találkozik,
Olyasmi, amiről a Hold és a Nap csak álmodozik.
Lecsöppentek egy lapra,
S a szellő máris elragadta.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály