János Huszti, Being A Young Man Teneked Neked írok most,Teneked!Akkor is tudod, hogy neked szól,Ha nem írok nevet. Merszem nem biztos, hogy leszelküldeni neked,De őrzik majd e sorok érzéseimet,És szívem sem felejt soha téged. Összeszedtél, majd összetörtél,szívembe örömszilánkokat öntöttél,majd a végén hazugnak neveztél és eltűntél.Már azt hittem, örökre elvesztél. Újra felkerestél,Én...
Gyulai Jázmin versei
Miriana Savova, Traces Árnyékodban Nem kereslek már, mégis itt maradtál,mint illat a fényben, mint sóhaj a padló alatt.Nem vagy jelen, de itt vagy velem,minden csend mögött te vagy a rend. Lassan megtanulom elengedni a hiányt,ami minden este újra visszatalál.Nem harcolok már az emlékek ellen,megállnak bennem, mintha még járna nekik jelen....
Verseim – Pap Nikoleta
Cecily Brennan, Melancholia 1 Türelem Sokan azt mondják, hogya türelem rózsát terem.De mi van akkor, haén nem mindig lelem? Mi van akkor, hanincs a lelkemben erő,Olyan, ami bút s bánatotMindig felemelő. Mi van akkor, haa türelem csak egy szó,valami esőbenSzerteszéjjel foszló. Csak egy mosoly Csak egy mosoly,Nem kell többé semmi,Így...
Lélektükör – Pap Nikoleta versei
Melissa Hughes, Sad Girl Játék Bár nem vagyok már gyermek,ma is játszottam,de nem is igazából,hanem csak úgy álmomban. Gyermek voltam ismét,egy apró teremtés,mire ha ránéztek,azt mondták, ő a megmentés. De nem mentettem meg senkit,csak játszottam az elesettet,épp így alakult az is,hogy belőlem csak egy álmodozó kisgyermek lett. Csillogás Mit ér...
Múlt a jelenben – Kendi Dominik versei
Georgiana Luiza Nicolae, Our Wounds are Even Ismeretlenek Ismeretlenek maradtunk,Mikor találkozunk, csak egy „Szia!” hangzik el,Más szavakat, más mondatokatAz elmém már nem lel. Ismeretlenek élményekkel, emlékekkel,Amiket kamatoztatni már soha nem fogunk,Kedvenc szín? Háziállat? Kedvenc állatok...?Mit tudunk, de soha ki nem mondunk. Az emlékezetem, mint egy éles tőr,Mindenre emlékszik, ezt nem...
Még tavasz – Pap Nikoleta versei
Olha Darchuk, Field with Flowers Tavaszi szellő Tavaszi szellő simogatja arcom,csakis a Nap sugara ismeri a harcom.A tükörből visszanéznek jól ismert arcok,a rossz dolgok nem bántanak, csak akkor, ha alszok. Egy örök maszk az, amit viselek,a történelem lapjai azok, miket egyedül tisztelek.A tavaszi szellő mégis simítja arcom,melegével megmenti a hosszú,...
A szívem tele fénnyel! – Orbán Wanda verse
ElenaArtAndSoul, Garden Bench With Hat A szívem tele fénnyel! Fáj, hogy elmentél messze,de a hangod itt van minden este.Minden perc, amit adtál,valami jó, és bennem maradt már.Nem sírok most, csak csendbennevetek egy régi emlékben.Ahogy hívtál, ahogy néztél,mintha most is köztünk élnél.A konyhában illat jár még,az a régi, vajas szándék,a kertben...
Nosztalgia – Tóth Kinga verse
Gari Melchers, Woman Reading by a Window Nosztalgia Mióta nem létezel többet látlakMinden egyes képkockában megtalállakTudat alatt mindenhol kereslekElcsípve veled még egy percet Amint a madarak ablakomban csicseregnekMindent elfelejtve rájuk figyelekLágy dallamaik hangodra emlékeztetnekS a napokra miket a naptár is már elfeledett Szállnak az évekDe az emlékek még mindig élnekAmíg...
Két vers – Kendi Dominik
Zsuzsa Sztruhar, Large Shadow Nem felejtelek Tüzesen jelentem meg színes álmaidnak világában,Vonzóan léptem vissza szemeid képének határában,S megszerettél, mint magyar anyanyelvét a hazájában,Megmutattad érzéseid fellegét, önmagam hiányában. S volt, mikor ott szerepeltem virágzó vágyaidban,És ugyanúgy vesztem el a te csodálatos csókjaidban.Az Everest legtetején voltam, kecses karjaidban,El szeretnék veszni a te...
Geréd Zsófia: Tükörkép – 2. rész
Mondanám, hogy ezek után már meg sem lepett, amit ott láttam, de hazudnék. Ugyanis amikor megláttam, hogy a kishúgom helyén egy, őt ábrázoló fabábú feküdt, a vér is megfagyott bennem. Lassan kinyitotta a szemét – nem egy fa vagy üveggolyó nézett rám, hanem egy igazi ember szeme. Hallottam, ahogy a...