Múlt a jelenben – Kendi Dominik versei

Ismeretlenek

Ismeretlenek maradtunk,
Mikor találkozunk, csak egy „Szia!” hangzik el,
Más szavakat, más mondatokat
Az elmém már nem lel.

Ismeretlenek élményekkel, emlékekkel,
Amiket kamatoztatni már soha nem fogunk,
Kedvenc szín? Háziállat? Kedvenc állatok…?
Mit tudunk, de soha ki nem mondunk.

Az emlékezetem, mint egy éles tőr,
Mindenre emlékszik, ezt nem ölöd ki,
Házi nyúlra nem lövünk többé,
Ezt az egyet megtanítottátok ti.

Nem kell

Nem kell már ez az érzelem,
Ami ennyire tönkretett.
Mi a hazámban talált meg,
S még csak nem is csengetett.

Nem kell már ez az érzelem,
Ami néha keserű, néha édes,
Mi néha szájoncsókol,
Néha meg csak tépdes.

De mégis kell ez az érzelem,
Hisz nem élnék már hiányában,
Más ember városába térek,
Elindulok másnak irányába.

Kendi Dominik-János,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály