Virágoskert – Tóth Kinga verse

Virágoskert

Zajosabb a léptem zajosabb a lelkem
Egyre hangosabban kalapál a szívem

Egyre bántóbbá válnak a szavak
Azok is amik általában nem bántanak
Lassan elvész az értelem
Csak minél több és több legyen

Több gyorsabb hatásosabb
Hangosabb harsányabb

S itt vagyok én… a káosz közepén
Aki még csak keresi az élet értelmét
Fejtegeti önismeretét és önszeretetét
S próbál túlélni a szikla-szavak hegyén

Csak a csendre vágyom már
Hogy halljam a szót
Azt a boldogítót vigasztalót
Ami nem erőltet vagy befolyásol
Hanem megnyugtat átkarol

Van egy rossz hírem
A világ ilyen

Kiskoromban meg akartam váltani a világot
Ne teremjen mást csak harmatot s virágot
Aztán rájöttem sosem érem el ezt a célt
Hisz máshol kerestem ami végig bennem élt

Egy fecske nem csinál nyarat
A világ továbbra is zajos maradt
De a csend itt van bennem
Belső virágoskertemben

Itt csak a bölcs fa lombja szól suttogva
Semelyik szarka nem vág a szavába
Minden mezei virág csendben növekszik
A víz sem hullámzik csak emlékszik

Nincs más ott csak én és a kert
A csend a béke és a szeretet
Egy zajtalan hely a léleknek
S minden csendre vágyó elmének

S ha a külvilágtól már sípol a fülem
Már csak fellapozom vázlatfüzetem
S elidőzök egy kicsit a kertemben
Míg aláírom a felfestett világképem

Tóth Kinga,
Ady Endre Elméleti Líceum,
10. E osztály