Giovanni Battista Tiepolo, Apollo Pursuing Daphne Hermészhez Hermész, te ravasz utazó,Szárnyas lábakkal szelted át az eget,De amikor hozzám jöttél,Nem hoztál fényt, csak sötétséget. Nevettél, mikor sírtam,Mint gyermek, ki játékot dob el,De nekem ez nem játék volt –Hanem egy élet, ami nem feled. Miért vezettél útra, ha csak körbe vittél?Miért szóltál,...
Hat stáció – Kendi Dominik versei
Ioana Palamar, No Identity Hibáztam, tudom Törött szívet egyedül hagytál.Szerelem, hol vagy, elhaltál?Hol van melegséged, megfagytál?Hibáztam, tudom. Én sosem tettem volna ezt veled,Nem dolgoztam volna ellened,Miért lett vége, nem értheted.Hibáztam, tudom. Gratulálhatsz, továbbléptem,Más mellett hát megbékéltem,Szíved nálad volt, csak kölcsönkértem. Elmentél, tudom. Néha hiányzik az, aki régen voltam,Mielőtt a szomorúság...
Emlék, törés, újrakezdés – Balogh Olívia versei
Olga Tkachyk, Serene Sunrise Tengerjáték A parton voltunk, te meg én,Homokba írtuk nevünk rég,A nap tüzeit, majd a víz hívott,Gyermeki vágy, mi bennünk tombolt. Szaladtunk együtt, mint a szél,A hullám csalt, a testünk ért,Nevetve csaptuk szét a habot,A tenger is velünk kacagott. Aztán mélyebbre vitt a sodrás,A víz komoly lett,...
A lét háza – Üveges István verse
Rusudan Ratiani, Existence A lét háza Ez a mező szellemből rakatott,Nem is akármily,Hanem csakis olyat hordoz,Mit az élet fújt a földre,Az iszap mélységes bugyrai,A fellegek, büszke, ám parányi látszat,S a csillagok, melyet nem láta az ember,Ezt nevezem szellemből rakatottnak,Hol egyszerre megszáll: iszapos disznó,Körbefont kígyó, kihúzott sas,Táncoló csillag, az örök s...
Három versem – Pap Nikoleta
Yusuf Epcin, Meaning things as we are Az idő Az idő telik,S én még nem értem a mámat,Hogy érted, hogy nem ölelhetemMindig az anyukámat? Hogy érted, hogy az óra ketyeg,S én nem lehetek mindig veled?Miért jó az időnek, ha mindig siet?Nem értheti senki igazán az ilyet. Alig él az ember,...
Volt, nincs, nem is lesz – Kendi Dominik versei
Marne Grahlman, Lump in Throat Pótolni a pótolhatatlant Oxigén tüdőmbe, ha a halál keze bármikor megtalál,Szerelem szívembe, ha téged az érzés már nem talál.Kezed a kezemnek, ha nem tarthatott örökké,Boldogság lelkemnek, ha veled nem válhat közössé. Akkor is, ha halál keres, az oxigént utoljára szívom,Utolsó lélegzetemmel verseim utolsó rímeit írom.Szerelem...
Gondolataim a világmindenségről – Darvasi Viktória versei
Forrás: Museum Quality Art ,,Rongyos a szó,s göröngyös érzés mindenhol;Itt mindenre kaphatómég az is, aki jó!” ,,Éjszakából éjszaka,nyüzsgős világ, maskara;csendet szűrök magamba,káosz uralkodik el rajta.” ,,Ebbe a hamis sárba ébredtem,itt születtem véletlen,csak vonszolom magam, de tévedtem,miért jó ez nekem?” ,,Rohanni kell az álom felé,tenni-venni mindörökké,megállok, a kérdést felteszem:csak magamat kínzom,...
A szerelem színe
Számtalan okból érdemes gyerekekkel beszélgetni. Nemcsak azért, mert gyakran megnevettetnek, hanem mert váratlanul, egyetlen kérdéssel is képesek kifordítani a világot a sarkaiból – és újra megmutatni, hogyan is néz ki, ha tisztán nézünk rá. Az ő szemükben az élet még nem súlyos, nem bonyolult. Még nem rakódott rá csalódás, nem...
Alak a sötétben – Geréd Zsófia novellája
Louis Dallara, Scary Dark Alley Mindenki azt állítja, furcsa vagyok. Én nem értek egyet ezzel. Csak egy ember vagyok, aki szeret megbújni a sötétben. Vagy talán mégsem? Hosszú, rögös út vezetett el idáig. Melyet még sosem meséltem el senkinek. Azt hiszem, eljött az ideje. Történetünk pontosan úgy kezdődik, ahogy azt...
Balogh Olívia legújabb versei
Alice Tretyakova, My Depression Portrait Késve és túl korán Volt egy fiú, ő volt az álmom,Öt évig a szívem nála rekedt,De mikor elengedtem, hirtelen vágyom,Tárgya lettem – s már üldöz, követ. Akkor nem kellettem, most minden percbenKeres, hív, ír, mintha fontos lennék,De nem felejtem, mit kaptam tőle:Semmit, csak könnyet –...