Gondolataim a világmindenségről – Darvasi Viktória versei

,,Rongyos a szó,
s göröngyös érzés mindenhol;
Itt mindenre kapható
még az is, aki jó!”

,,Éjszakából éjszaka,
nyüzsgős világ, maskara;
csendet szűrök magamba,
káosz uralkodik el rajta.”

,,Ebbe a hamis sárba ébredtem,
itt születtem véletlen,
csak vonszolom magam, de tévedtem,
miért jó ez nekem?”

,,Rohanni kell az álom felé,
tenni-venni mindörökké,
megállok, a kérdést felteszem:
csak magamat kínzom, úgy érzem.”

,,A tegnap elfelejtett értem jönni,
és itt hagyott a mával szenvedni.
Már úgyis mindegy ezután,
mert elkap és elvisz a holnapután.”

,,Ó, de én gondolkodtam nagyon sokat
és meg kell mondjam, az, aki arat,
nem te leszel vagy én,
hanem aki mindent ellopott idén.”

,,Szédítő láz, forró tánc,
émelygős érzés cikáz.
Bámulatos mennyország!
Nem tetszik a valóság!”

,,Néha meg-megállok,
szétnézek, ázok és fázok, várok
egy olyan világra, mely nem jő el soha…
…egymagam vagyok, a végtelenben, s tova.”

,,Tehetnék valamit,
tehetnék, de mit?
Vajon mi kell ahhoz, hogy túléljem,
hogy az idegeimet ne tépjem?”

,,Sokszor azt kívánom:
bár meg tudnék felelni mindenkinek,
de tudom, ez lehetetlen egy embernek,
ezért nem bírom…”

,,Szeretetet adni és kapni;
ezt kéne valahogy elérni.”

,,Miért vagyok, mi vagyok?
Miért élek, miért halok?”

Darvasi Viktória Bianka,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály