Nehéz megfogalmazni, milyen az, amikor valami, ami sokáig biztonságot adott, egyszer csak eltűnik. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem szinte észrevétlenül. Először csak kevesebb üzenet, aztán kevesebb mosoly, majd a csönd lesz a legsokatmondóbb. Nem beszélünk róla gyakran, pedig sokan átéltük már azt az érzést, amikor próbálod megérteni, mi romlott...
Amikor mindig a testvéredhez hasonlítanak…
„Bezzeg a bátyádnak sosem kellett szólni, hogy ezt csinálja, ő már csinálta magától.”„Nézd meg, a húgoddal sosem kellett tanulni.”„Miért nem tudsz olyan lenni, mint ő?” Ha ezek a mondatok ismerősen csengnek, akkor tudod, miről beszélek. A testvérek összehasonlítása az egyik legfrusztrálóbb dolog, amit tiniként átélhetünk. Hiszen ilyenkor nem csak egy...
A családi elvárások súlya
Néha nem is a világ nehézségei nyomnak legjobban, hanem az, amit otthon érzünk: hogy elvárnak tőlünk valamit, aminek talán mi sem tudunk megfelelni – vagy nem is akarunk. És nem arról van szó, hogy a szüleink rosszat akarnának. Sőt, általában csak jót szeretnének nekünk: biztonságot, sikert, egy „jó életet”. Csak...
A közösségi média hatása az énképünkre
Őszintén szólva, nehéz nem összehasonlítani magad másokkal, amikor nap mint nap görgeted az Instagramot, TikTokot. Egy ideig én is csak úgy néztem a tökéletesen beállított képeket: hibátlan smink, karcsú test, álomnyaralások, drága ruhák. És akármennyire is tudtam, hogy ezek csak „a legjobb pillanatok", valahogy mégis elkezdtem azt érezni, hogy én...
Mi történik a világunkkal?
Háborúk, választások, parlamenti döntések hosszú sora áll nemcsak Románia, de talán az egész világ háta mögött. A népek, nemzetek, sőt az egész világ olyan problémákkal küzd, amikről néhány évtizeddel ezelőtt azt gondolták, hogy csak mese – vagy legalábbis egy megelőzhető esemény. Az emberek életét 2019 tavaszán a COVID pusztította, és...
Miért mondunk igazat olyan ritkán?
Van egy fura érzésem, amit egyre gyakrabban tapasztalok, főleg amikor társaságban vagyok. Mintha senki sem lenne igazán önmaga. Mintha mindenki egy picit „hazudna magának” – másként viselkedne, pózolna, túltenné magát a saját érzésein, csak hogy megfeleljen annak a képnek, amit mások elvárnak tőle. És az a baj, hogy mi is...
Miért stresszel mindenki a jövő miatt?
Nem tudom, más hogy van vele, de engem konkrétan már az is stresszel, ha valaki megkérdezi tőlem, hogy „na, és mihez kezdesz a jövőben?” vagy a klasszikus: „mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?”... Először csak mosolygok, csak átlagos választ adok – „valami kreatívat szeretnék dolgozni” vagy „valamit, ami emberekkel kapcsolatos”...
Az agyam szerint a nyilvános beszéd és a szívroham között nincs különbség
Nagy megdöbbenésünk ellenére vannak olyan emberek, akik szeretik, ha minden szem rájuk szegeződik, állandóan beszélnének, és mindig magabiztosak. Vannak olyanok, akik már leszegezik a tekintetüket, ha órán meg kellene szólalni, kényelmetlenül érzik magukat, és rosszabb esetben, ha tényleg beszélni kellene, akkor pánikrohamuk van. Fontos, hogy ne nézzük le azokat, akik...
Mikor hiányzol egy nárcisztikusnak?
Inkább mikor nem... Hiányozni valakinek… Ez az érzés több, mint egyszerű jelenlét iránti vágy. A hiány ott kezdődik, ahol az érzelmek nem csupán múló pillanatok, hanem gyökereket vernek bennünk. Amikor valakit őszintén szeretünk, annak a hiánya fizikailag is fáj: egy mozdulat, egy hang, egy nevetés emléke az üres térben marad....
Most akkor tényleg nincs tartós barátság?
Nehéz dolog kimondani, de az igazság az, hogy a barátságok sokszor véget érnek. Nem egyik napról a másikra, nem mindig hatalmas veszekedéssel, hanem csendben, lassan. Először csak ritkábban beszéltek, aztán már nem írtok rá egymásra egyáltalán, végül pedig, ha összefuttok a folyosón, talán csak egy pillantás marad belőle. És közben...