Dominic Virtosu, Roller Coaster Nyugodalom Hadat üzent az alkonyat,válaszolt rá a pirkadat,könnyes szemekkel nézték tán:mint megy az éj a nappalba át.A minap láttam egy csillagot,néztem, ahogy ragyogott:olyan szép volt,és álmaimban nekem szólt. Vagy-vagy Boldog vagy szomorú?Virág vagy koszorú?Színes vagy szürke?Lassú vagy fürge?Okos vagy bolond?Ezt meg most te mondd!Való vagy csak...
Tavaszra várva – Pap Nikoleta versei
Amy Giacomelli, Reaching for the Light Hiba Halmok, hibák halma áll előttem némán.Nem szól semmit, mind csak néz rám.Régi cselekedetek, rossz tettek,Melyek jók akartak lenni, de valamiért mások lettek. Hibás vagyok, és az életem megváltozott,A fiatalságom volt az, ami mindennek csak áldozott.Hibák hosszú sora tekint át rajtam,S beismeri, hogy nem...
Manipuláció – Darvasi Viktória versei
Evező Mehetnék egyenesen az árral szemben,s mondhatnám mindenre rögtön, hogy Rendben.De nem teszem meg, csak annyit mondok: Minden jót,mert én máshova sodrom ezt a hajót! Cirkuszi mulatság Jaj, Istenem, nyitsd fel szemük!Mely le van ragadva mindörökre immár,mert nem hiszem, hogy van remény itt már.Lehetetlen együtt lenni velük. Nagy sötétségbe vannak...
Az érzések maradnak – Pap Nikoleta versei
Reet Kaur, Sunset Várakozás Mindig várni valamire,mindig, mindig csak várni.S sosem tudni, mikor fogbelőled is rendes ember válni. Az idő telik,az óra ketyeg,az életünk összes napjamindig gyorsan pereg. Kiülni az ablakbaés reménytelenül várni arra, hogy az élet alakul, s megtanulok újraszárnyak nélkül járni. Jegyzetfüzet Jegyzetelek,minden gondolatom egy füzetbe vésem.Görbe vonalak,...
Az elhagyatott hinta – Erni-Szakács Szilárd írása
Forrás: joinn.com Egy csendes kisvárosban volt egy kis park, ahol a gyerekek nevetgéltek és játszottak, hangjuk édes zeneként visszhangzott a levegőben. A park közepén egy régi, fából készült hintaállvány állt – az utolsó megmaradt emlékek egyike egy olyan időből, amikor az élet egyszerűnek és gondtalannak tűnt. A gyerekek között egy...
Néhány vers – Pap Nikoleta
Háború Háború dúl szívemben,Mi minden este eljő,S olyankor a félelemA testemben is megnő. Háború dúl a mezőn,Az ördögök a jókkal,Egyik üt, s a másik csapHatalmas karókkal. A háború szilánkos emlékemaradt csak meg bennem,S általa minden szépet s a jótÖrökre el kell felednem. Falusi utca Sorban hosszú, magas házakVárnak dideregve,Míg az...
Debütversek Darvasi Viktóriától
Cece Philips, The Theatre (All the World’s a Stage) Szökevény A folyó mellett, az ég alatthallatszik, hogy valaki matat:az éjben egyedül motyog,a felhők mögül egy csillag ráragyog... Őt nem látja senki más, csak a Hold:szeme könnyét takarja e folt.A fák, az erdő, a sejtelmes szél:most mind megnyugtatják, mert fél… Viharvert...
Lélek-jelenlét – Kutiák Csilla verse
Cher Lyn Lélek-jelenlét Valaki Vagyon, Ki fogja kezem,S kezem kezére teszem,Így egyesülünk szeretetben,S születik meg mindez versekben.Minden szavam és érzelmemHozzá visszavezetem,Így leszünk mi kettenEgyütt egész életemben.Ő az, akit mindig szeretek,Hozzá szólnak a legszebb versek,Ő érdemei mind a legboldogabb percek,Amelyek mindig oly szépen kifejtettek.Valaki Vagyon, Ki fogja kezem,S kezem kezére teszem,Ő...
C. Baudelaire „Rúgjatok be”-jére – Üveges István verse
Richo Marcos, Charles Baudelaire C. Baudelaire „Rúgjatok be”-jére Az idő folytonos, kiállhatatlan,Legkétségbeejtőbb parazita,S már csak arra vágysz tőle, hogy hangtalan,Csendben, mámoroddal temessen a Semmibe, a többi hedonistához.Mert ott a föld borral átitatott,És csak egy karnyújtásnyira vagy attól,Hogy kikelve földből, újra berúgj! Üveges István,Ady Endre Elméleti Líceum,9. A osztály
mi, emberek – Sós Sára-Csenge verse
Pablo Iglesias Prada festménye mi, emberek Nézd, mennyi rossz ember van, s mi mind közéjük tartozunk,mert igazán ártatlanok mi sem vagyunk.Fájdalmat okozunk egymásnak, szándékosan vagy véletlen,s azon gondolkodom egész nap, hogy mindez értelmetlen.Taszítanak az undorító emberek, de undorító vagyok mégis,hisz emberből vagyok én is.Emberből van ő is és te is,de...