Néhány vers – Pap Nikoleta

Háború

Háború dúl szívemben,
Mi minden este eljő,
S olyankor a félelem
A testemben is megnő.

Háború dúl a mezőn,
Az ördögök a jókkal,
Egyik üt, s a másik csap
Hatalmas karókkal.

A háború szilánkos emléke
maradt csak meg bennem,
S általa minden szépet s a jót
Örökre el kell felednem.

Falusi utca

Sorban hosszú, magas házak
Várnak dideregve,
Míg az idős, őszhajú ember
Tüzet gyújt meg benne.

A kéményeken a füst rendesen pöfékel,
Értékeli-e majd az utókor ezt eljöttével?
A házak előtt aranyos virág bontogatja szirmait,
S még ő sem tudja, hány tavaszt érhet meg itt.

Az ebéd is fő már a spóron,
Csak úgy szállnak az illatok,
Nagymamám közben csak azt kérdi,
Fiatalként hogy vagyok?

Csendes este

Sötétség hullott a kezembe,
S a Hold is csak andalog,
Lágy földön sétálgatni,
Már csak az öreg pásztor fog.

Csendes este hullt a rétre,
Eltakarja a falu neszét,
Egy részeg kocsis lép a fékre,
S keresi a józan eszét.

Bent a házak szunnyadnak,
Sehol senki nem dalol,
Csak a szegény árva, kint a mezőn,
Megy és megy, csak bandukol.

A tavasz hangjai

Kicsi virág, tulipán,
Bujkál kint a kertben,
Téli álmát kialudva,
Ébredezik a medve.

A gyerekek lassan-lassan
Kidugják az orrukat,
Keresik, hogy hol bujkálhat,
A meleg, napos, új tavasz.

A kerti munkák megkezdődnek,
Zümmögnek a darazsak,
A házban pedig sok-sok vízzel
Altatják a parazsat.

A jövő

A jövőre várok,
Közben a távolba meredek,
Tudom, hogy szenvedtem már
Nap mint nap eleget.

A jövő kacsint felém,
Tudom, hogy jót hoz nekem,
Kérlek, azért ülj le mellém,
Hogy kezedbe tehessem kezem.

A jövő téged hozott,
Te drága virágszál,
De nem is tudom megérteni,
Hogy hogy te még maradtál?

Titok

Titkok sokasága
ölel körbe engem,
Nem tudom, hogy honnan jövök,
S hogy kitől kaptam a lelkem.

A titkok sora
ijeszti a testem,
S nem értem, bizalmamat
Kibe kéne vetnem?

Élni, élni napról napra,
Úgy, hogy nem tudom, ki vagyok,
S nem érteni, hogy miért döntenek
Helyettem mindig a nagyok.

Titkok, titkok, drága eszmék,
Súgjátok meg nekem,
Van-e nagyobb dics és ék,
Mint a drága szerelem?

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály