Mielőtt elmennék Ugye nem gondolsz rám esténként?Nem képzelsz el fehérben,ahogy táncolunk a kedvenc zenénkre.Nem látsz az álmaidban,nem akarsz az ágyadba.Ugye nem tervezed a jövőd az enyém mellé?Nem gondolod, hogy minden perced én teszem szebbé.Ugye nem estél bele arcom minden vonásába?Nem alszol el minden este hangom homályára.Ugye? Sangeetha Bansal, Lying In...
Csillag lennék – Leményi Orsolya verse
Forrás: depositphotos.com Csillag lennék Csillag lennékCsillag leszekÖrökre fognámA két kezedMelletted állvaCsak a jóra várvaHiába vannak rossz napokMelletted mindig ragyogokCsillag voltamCsillag vagyokBajban, nyomorban, gazdagságban, jóbanÉjjel-nappal veled voltamMikor kezed kezemhez értAz ég már nem is volt oly sötétBeragyogtad éjjelemTe voltál egyetlenemCsillag voltálCsillag maradszHisz azt mondtadHoltomig is velem maradszCsillagok voltakCsillagok vannakCsillagok lesznekCsillagok hullanak...
Készen áll rá – Szallós Kinga Fruzsina verse
Készen áll rá Vagyok én, és te ki vagy?Már eladta, már cseppet sem, bizony!Diridongó-dádé, kiömlött a tériszony.Mikor volt, nyalókát cseréltek,majd rágós kezét nyalogattam... Most valaki felém tart, hazaértem vonattal,aztán öregebbek leszünk, úgy élünk itt,hogy eladta a gyöngyöket, elillantunk, mint a kámfor.Mosolyog, benne feltekert, kurta eszű reggel. Én vagyok te, barna...
Fáradt energia – Szallós Kinga Fruzsina verse
Daniel Wille, Somewhere in my memory Fáradt energia Megfogja fejem az energia,csettintve altat el.Kinyúlok az asztalon, kelt tészta,aludt tej, romlott, nyers hús. Hintalovak nyerítenek,trombitaszóból hallatszik a...Felébredek. Szemem krumplihéja lassanhámozódik, nehéz,pillák teremtenek szellőt...Szuszogok. De akarok ma élni?Villanypásztorbottal kezembenjuhokat terelni nemérdemes. Írok, nem azt, amit kéne,táblán suhan a fehér porminta.Írnak, letörlik, majdholnap...
Varga-Göcz Nikolett versei
Elveszve Sóhajaim nehezítik a levegőt.A holdhoz szólok csak,virrasztok válaszáért.Némán zuhannak alá a csillagok.Kívánnom kéne valamit,ha még meglenne régi hitem.A gondolataim százfelé keringenek,aztán hozzád találnak. Megtalálva Minden nap újra és újra megérkezem hozzád, lehorgonyozok.Nem találom helyem a világban,te lettél a világom.Hónapokkal ezelőtt még csak ábrándoztam rólunk,s most nekem adtad lelked, ezt...
Az el nem készült lecsó
Pap Nikoleta írása Nyár. Bőven termő nyár. Forrás: peakpx.com Legalábbis sokan így szokták emlegetni, no de, nem a mai világban, mert mostanában már nemhogy bőven, hanem szinte sehogy sem terem. Akarom mondani, a szúrós bogáncsot kényszerként minden kerttel felneveli, de az ember számára jót, ehetőt ritkán ad. Falun látszik meg...
Mély levegő – Tamás Dóra verse
Andrea Bianconi, Prisoner of Love Mély levegő Zúg a fejem, csak forog a világ velem.Mint részeg embert az út széli verem, úgy lep meg a bizonyosság, hogy már nem vagy velem.Szegény tragédia, de jó ez nekem!Jó, hogy neved lassan feledhetem, hogy nem érzem már, nincs mással baj, csak velem.Józanodás a két...
Teendők estére – Varga-Göcz Nikolett verse
John Hrehov, Insomnia Teendők estére Leülni a szoba sarkába,s figyelni magamat.Megérinteni saját vállam,érezni, hogy nem vagyok már annyira egyedül.Az ablakon kibálmulni.A holdtól kérdezni,válaszáért virrasztani.Olvasni,a sorokban magamat keresni, megtalálni.Az időt hasznosan elütni.A tévét háttérzajnak használni.Sorozatot nézni,várni, hogy mi történik, de közben álmosan hunyorogni.Álmodni nyitott szemmel.A nappali botlásaimat magamnak megbocsátani.Bevallani, hogy hiányzik...
Varga-Göcz Nikolett versei
Pillangó két szárnnyal élőlebbenő gondtalanság:bár ő lehetnék. Észrevétlenség lehull a levél:csak az Idő látja, akiazt lehullatja. Tehetetlenül Terhek halmozódnak válladra.Eldöntöttem, legördítem.Mozdítani se bírom...Csak mondom, Bár segíthetnék,de visszaránt a tehetetlenség.Hepehupás karjaidon legurítanám a malomköveket,mielőtt drága szívedre esnének. Tükröm Ha tisztán akarom látni magam,két csillogó tükörszemedbe nézek.Ahhoz, hogy önmagamat jobban szeressem,elég téged...
Sorstalanság – Ferencz Boglárka verse
Forrás: thinkingfaith.org Sorstalanság Csábítás az illatod,izgalom a tekinteted.Várni téged egyedül,Auschwitz-i kínzóterem.Csókod után sóvárogva,keserűség számban hagyva;fájdalomtól ordítva,beszorítva, lefogva.Hangod rühként bőrömre forrva,érintésed genny combomra. Buchenwaldban tanakszom,hányingerrel marakszom.Nem segíthet nekem senki,se Bóhus, se Citrom Bandi.Lecsukom a szememet,elhagyom a lelkemet.Keresem a sorsomat,de elvetted, te zsidó rab. Ferencz Boglárka,Partiumi Keresztény Egyetem,III. év










