Sorstalanság – Ferencz Boglárka verse

Sorstalanság

Csábítás az illatod,
izgalom a tekinteted.
Várni téged egyedül,
Auschwitz-i kínzóterem.
Csókod után sóvárogva,
keserűség számban hagyva;
fájdalomtól ordítva,
beszorítva, lefogva.
Hangod rühként bőrömre forrva,
érintésed genny combomra.

Buchenwaldban tanakszom,
hányingerrel marakszom.
Nem segíthet nekem senki,
se Bóhus, se Citrom Bandi.
Lecsukom a szememet,
elhagyom a lelkemet.
Keresem a sorsomat,
de elvetted, te zsidó rab.

Ferencz Boglárka,
Partiumi Keresztény Egyetem,
III. év