Készen áll rá – Szallós Kinga Fruzsina verse

Készen áll rá

Vagyok én, és te ki vagy?
Már eladta, már cseppet sem, bizony!
Diridongó-dádé, kiömlött a tériszony.
Mikor volt, nyalókát cseréltek,
majd rágós kezét nyalogattam…

Most valaki felém tart, hazaértem vonattal,
aztán öregebbek leszünk, úgy élünk itt,
hogy eladta a gyöngyöket, elillantunk, mint a kámfor.
Mosolyog, benne feltekert, kurta eszű reggel.

Én vagyok te, barna farkú szarka.
Bárcsak nőne neki szárnya, elfeledte,
ahogy igaz, úgy mondom:
késő este a fellegekkel én többet nem beszélek rólad.

Volt a falunkban hebehurgyán, a kéklő égig gombolt kabát,
s általában este boldog vagy.
Másik megbántva aznap,
ahogy régen kívánta, úgy leste.

Diridongó-dádé,
tolvaj szemmel rám néz.
Most egyre az,
amikor az ember az még.
Keresem, bennem kell lennem!

Halványan már látszik az indulás.
Egy- két- tíz- húsz,
a szívem is arra húz…

amerre nem kéne.

Dwijoko Harianto, Confused

Szallós Kinga Fruzsina,
Nagyváradi Művészeti Líceum,
12. D osztály