Készen áll rá – Szallós Kinga Fruzsina verse
Készen áll rá
Vagyok én, és te ki vagy?
Már eladta, már cseppet sem, bizony!
Diridongó-dádé, kiömlött a tériszony.
Mikor volt, nyalókát cseréltek,
majd rágós kezét nyalogattam…
Most valaki felém tart, hazaértem vonattal,
aztán öregebbek leszünk, úgy élünk itt,
hogy eladta a gyöngyöket, elillantunk, mint a kámfor.
Mosolyog, benne feltekert, kurta eszű reggel.
Én vagyok te, barna farkú szarka.
Bárcsak nőne neki szárnya, elfeledte,
ahogy igaz, úgy mondom:
késő este a fellegekkel én többet nem beszélek rólad.
Volt a falunkban hebehurgyán, a kéklő égig gombolt kabát,
s általában este boldog vagy.
Másik megbántva aznap,
ahogy régen kívánta, úgy leste.
Diridongó-dádé,
tolvaj szemmel rám néz.
Most egyre az,
amikor az ember az még.
Keresem, bennem kell lennem!
Halványan már látszik az indulás.
Egy- két- tíz- húsz,
a szívem is arra húz…
amerre nem kéne.
Szallós Kinga Fruzsina,
Nagyváradi Művészeti Líceum,
12. D osztály