Varga-Göcz Nikolett versei
Pillangó
két szárnnyal élő
lebbenő gondtalanság:
bár ő lehetnék.
Észrevétlenség
lehull a levél:
csak az Idő látja, aki
azt lehullatja.
Tehetetlenül
Terhek halmozódnak válladra.
Eldöntöttem, legördítem.
Mozdítani se bírom…
Csak mondom, Bár segíthetnék,
de visszaránt a tehetetlenség.
Hepehupás karjaidon legurítanám a malomköveket,
mielőtt drága szívedre esnének.
Tükröm
Ha tisztán akarom látni magam,
két csillogó tükörszemedbe nézek.
Ahhoz, hogy önmagamat jobban szeressem,
elég téged őszintén szeretnem.
Varga-Göcz Nikolett,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom szak