Mély levegő – Tamás Dóra verse
Mély levegő
Zúg a fejem,
csak forog a világ velem.
Mint részeg embert az út széli verem, úgy lep meg a bizonyosság, hogy már nem vagy velem.
Szegény tragédia, de jó ez nekem!
Jó, hogy neved lassan feledhetem, hogy nem érzem már, nincs mással baj, csak velem.
Józanodás a két évi ködből,
de nem akarok felejteni egyből.
Része vagy a kirakósnak,
s bár menet közben eltűntek a darabok,
a szőnyeg alatt ott vannak a cafatok.
Már csak egy kép vagy, egy emlék, amit kitehetek a falra,
s majd ha ránézek, eszembe fog jutni,
hogy nem vagyok többé az érzelmek rabja.
Tamás Dóra,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
III. év