Az előző részben az ókori, középkori és újkori postai rendszerek kialakulásáról, valamint ezek európai vonatkozásairól meséltünk nektek. Ma fókuszunk Magyarország postázási történetére irányul, ahol a honfoglalástól kezdve egészen a modern korig nyomon követhetjük, miként alakult, fejlődött és vált meghatározó részévé mindennapjainknak a magyar posta.

AZ ELSŐ RÉSZT ITT TALÁLOD!

Posta és Magyarország

A magyar üzenetküldés a honfoglalásig nyúlik vissza, ekkor még a füstjelek és a görög hemerodromoshoz hasonlóan futókövetek közvetítettek. Az írástudás elterjedésével megjelentek a hírnökök, akik rendeleteket, új törvényeket hirdettek ki, és a helyi közösség tagjai adtak nekik élelmet, szállásolták el, látták el lóval, járjanak bárhol is.

Károly Róbert uralkodása először is elhozta a lóváltó állomásokat, másrészt ekkortájt terjedt el a levélbiztonság szempontjából fontos viaszpecsét. A középkori magyar posta virágkorát Mátyás hozta el, kocsiposta hálózatot épített ki, így a fegyveresek által kísért postakocsik éjt nappallá téve gyorsan haladhattak az országban. Ezt a hálózatot levél-, csomag- és pénzszállítás mellett emberszállításra is használtak. A kereszténység elterjedésével a szerzetesek saját futárokat tartottak fenn, Nagy Lajos uralkodása idején meghonosodtak a céhposták: olyan iparosok vagy polgárok társulásai megbízásából létrejött magánposta, melyek a helyi igények városból városba való levelezését szolgálták ki, és természetesen csak a céhtársulat tagjai, vagy a város gazdagabb polgárai részesültek ebben a kiváltságban. Hasonlóan a német középkorhoz, a vándorkereskedők és a mészárosposták szolgálták ki a magánember levelezési vágyait.

Az ország három részre szakadása idején a nyugati területeket a Habsburg Taxisok látták el szolgáltatásaikkal, akik a hivatalos és a magánlevelekért nem számoltak fel külön díjat, de a pénz- és személyszállításért a lovak és az állomások szerint már igen. Az utakon állomásokat, menetrendszerinti és sürgősségi levélküldési lehetőségeket létesítettek. Később a Paar család vette át a nyugati postát, és bár megpróbáltak a magyarok vezetése alatt függetlenedni, a császári közelség miatt csak erősödött a Paar-posta.

A török hódoltság területe nem akadályozta a hivatali magyar postát, de mellette működött a szultáni csauszposta. Emellett használatban maradt a céhposta, mely a magánleveleket is továbbította, és egy új rendszer is megjelent, a rabposta. A fogságba esett katonák hazatartó leveleit egy rab vitte el, akinek meghatározott időre kellett visszatérnie különben a többi fogvatartott az életével fizetett társuk szökésével.

Erdélyben a 16. század szülte meg a postáknak vagy futároknak nevezett kézbesítőket, akiket szigorú szabályok és fejedelmi felügyelet tartott rendszerben. I. Rákóczi György 1632. évi postatörvényében kimondta a levéltitok védelmét és halálbüntetést szabott ki a levelet elvesztő futárra. Erre szükség is volt, mert a futárok gyakran visszaéltek hatalmukkal, nem adtak vissza lovakat, akár pénzt, ajándékokat, ingyenes ellátást követeltek. A Paar család 1690-ben megerősítette hatalmát Erdélyben, de némileg sikerült az erdélyi fejedelmi postát fenttartani.

Szabadságharca idején II. Rákóczi Ferenc nagykiterejdésű, jól kiépített postarendszert vezetett be, persze nagyrészt katonai okokból. A postahelyeket a kincstár tartotta fen, munkavállalóit az állam fizette, lovaikat a vármegyék biztosították. Külön szabályozás és utasítás biztosította a levéltitok védelmét, a katonai posták szervezését, az utak karbantartását, és a postakürt használatát. A személyszállításra is gondot fordítottak, futárokat és követeket szállítottak.

A szabadságharc leverését követően a magyar posta teljesen a Paar családhoz került, 1723-ban pedig a már állami kézben lévő Paar-posta új törvényeknek kellett megfeleljen: az osztrákok is törvénybe foglalták a levéltitok védelmét. Az évszázad utolsó fontos postatörvényét Mária Terézia hozta meg: 1749-es törvényében levélszedő helyeket és delizsánsznak nevezett postakocsikat állított fel, melyek meghatározott menetrenddel és útvonallal rendelkeztek, és nem a postamesterek zsebében landolt az értük kifizetett díj.

A 18. század második felére elterjedtté vált a hírlapszállítás, és 1817-ben a távolság szerinti árazás felváltotta az állandó árazást. Egyszemélyesítették a fizetést, csak a feladónak vagy az átvevőnek kellett fizetnie az átvett levélért. Ezekben az időkben terjedt el a távközlés egy új módja, a távírás, mely a morzeábécé elterjedésével lett népszerű.

Az 1848-as forradalom függetlenségi törekvései a postára is erősen kiterjedtek: a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium vette át irányítását, magyar feliratok, címerek és magyar alkotmányra való felesküvés váltotta a német nyelvet, a császári címert és a császári alkotmányt. Bár elkészültek az első bélyegek, melyeket Than Mór tervezett, bevezetésre nem került sor.

A szabadságharc leverését követően természetesen a posta teljesen császári kézbe került, csak császárhű lehetett postai alkalmazott, és ezen felül számtalan újítást, gyorsítást tettek lehetővé az osztrák postareformok: egyesítették a levél- és a kocsiposta egyesítését, postautalványokat vezettek be, és az első bélyegeket is kiadták. 1855-ben kezdtek házhoz szállítani, négy évvel később az expressz levélforgalom is elindult, majd az 1860-as évektől az utánvételes és a mozgó postaszolgálat is megjelent. A postakocsi gyorsabb és olcsóbb lett, de halálát a kényelmesebb és gyorsabb vasút okozta. A távíróvonalak is bővültek, a szabadságharc előtt Pozsonyban, azt követően 1850-ben Bécs és Pest között létesült távírási lehetőség, mely hat éven belül csak hivatalosból magánfelhasználású is lett.

A kiegyezést követően a Magyar Királyi Posta újra magyarosításba kezdett: magyar nyelvű és címerű táblák, piros-fehér-zöldre festett postakocsik, magyar címeres pecsétek, magyar helynevű bélyegzők kerültek a hivatalokba, melyeket az új hivatali nyelv, a magyar zengte be. A Magyar Királyi Posta jelképe a postakürt fölé helyezett magyar korona lett.

Mint rekord, megemlítendő, hogy az osztrák-magyar postának köszönhetőek a levelező-, azaz ma már képeslapok.

1887-ben újabb mérföldkő jött el a magyar postavilágban, hisz egyesítették a postát és a távíró szolgáltatásokat, így gyorsabb és gazdaságosabb lett a távírás is. Az is hamar körvonalazódott, hogy a telefon, avagy akkori nevén távbeszélő is egy fontos része lesz az üzenetek közvetítésének. 1890-ben létrejött az első távbeszélő vonal Budapest és Bécs között, de nem csak a beszélgetés, kapcsolattartás lett egyszerűbb, hanem a postai munkások életét is megkönnyítette is az új találmányokkal: megjelent a bélyegző- és a pénzszámológép, a kézbesítőknél a kerékpár, motoros tricikli, és újabb rekordént, először a világon a gépkocsit is használatba vették a levélgyűjtők.

A világháború során a forgalom megnövekedett, a nők vették át a férfiak helyét a postákban, de a fronton is történtek újítások, új találmányokat használtak fel: elterjedt a drótnélküli szikratávíró, és pár hónapig légiposta is működőt 1918-ban.

A trianoni békeszerződést követően a magyar posta elveszítette a zágrábi, a pozsonyi, a kassai, a nagyváradi, a kolozsvári és a temesvári postaigazgatóságát, és ezen felül számtalan kisebb hivatalt, eszköz- és pénzállománya hatalmas részét. A nagy nehézségek ellenére azonban nemcsak újraszervezték, de fejlesztették is: korszerűsítették a kezelést, pénzforgalmat és a gépesítést, és a távíró, valamint távbeszélő rendszerek fejlesztése mellett megjelent az állami rádió, a Magyar Rádió, melyhez a posta szolgáltatta a technikát. Ezen felül automatizáltak egy telefonközpontot, majd az egész budapesti hálózatot. Ezen felül hatalmas szociális munkát láttak el, segítve a hadiárvákat és özvegyeket, a határon túlról menekült munkásokat, majd Postás Otthont és alapítványt hoztak létre.

A második világháború a területi nyereségek és az általános hadihelyzet következtében megnövekedett és bővült postahálózatot igényelt. A háború veszteségei és az országon való átvonulása az első világháború utánihoz hasonló károkat okoztak a postának.

A háborút követő helyreállítás a hatvanas évekig tartott, de ez modernizálást is hozott magával: motorosított szállítást és kisrepülőgépek használatát. A késői ötvenes évek hozadéka volt a Magyar Televízió, modernizálták a telefonközpontokat is. A hatvanas–hetvenes években mára már általános újítások kezdődtek, mint a postaládákba történő kézbesítés, az irányítószámok használata és az automata levélfeldolgozás. 1983-ban saját fennhatósága lett, és levált a közlekedési minisztériumtól.

A rendszerváltást követően a posta három nagy szolgáltatása különvált: a Magyar Posta Zrt. kezeli a levelezéseket, a Magyar Telekom Nyrt. kezeli a telekommunikációt, az Antenna Hungária Zrt. pedig a tévés műsorszórást és rádiósugárzást. A rendszerváltás a postai rendszerek modernizációját is elhozta, megszűnt a vasúti szállítás egy budaörsi logisztikai központ által, modernizációjáért 2009-ben pedig World Mail Awards díjat kapott a magyar posta. 2017-ben ünnepelte a 150. évfordulóját mint önálló magyar postaigazgatás.

Kiemelt fotó: Fortepan/Adományozó

Vajna Csongor-Mihály