Napsugár margójára – Kendi Dominik versei

Újra boldogan

Újra boldogan, miattad,
A képe homályos, a tiéd fényes,
Sós ízt éreztem eddig, harminc napja,
Mikor meglátlak, minden újra édes.

Vidéken vagyok, de mégis
Csak a gondolatod előkelő,
Mert egy hercegnő vagy,
Akivel minden legyőzhető.

Ritkán írok szép dolgokról,
De téged lapra kellett írjalak,
Vérrel nem, veled igen,
Megtelhetnek az oldalak.

Aphrodité

Aphrodité vagy, teljes mértékben,
A lépteid, a szavaid, a szépséged,
Csak engem, halandót ne hagyj itt,
Mert a megmaradt lelkem is kitéped.

A szemeid, azok a szemek,
Még térképpel is elvesznék bennük,
Rossz szerepet kaptam megint,
Mert megint mi szeretjük.

Áthúztad terveim egy találkozással,
Elfeledtetted, ki vagyok és ki voltam,
Áthúztad és elhívtál, beszélni hevesen,
Megláttalak, s egyből feléd futottam.

Párizs

Szerelem szárnyán lovagolok éppen,
Rád gondolok mindig, akármerre is nézzek,
Szépséged több, mint a napsugár,
Úgy érzem, egy kérdésért életem az ár.

Párizsi utcán találkozunk majd, egyszer,
S táncolhatunk is majd, mint két boldog ember.
Az Eiffel lábánál élvezzük a szürke ködöt,
Kezem, amit szívem irányít, a hídra lakatot köt.

Bort hozzatok, élvezni szeretném veled az éjszakát,
Hangom zúgjon szívemből neked milliónyi balladát.
Minden érzelmet kiengedhetek, ami torkomat fojtotta,
Mindent, ami elkap és mellbe vág, csak reád gondolva.

Kendi Dominik-János,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály