Mióta elmentél, nem vagyok én – Szabó Tamara verse

Mióta elmentél, nem vagyok én

Mióta elmentél, nem vagyok én,
Csak egy árnyék, elveszve a sötét éjén.
A világ színtelen, üres és csendes,
Mintha minden, ami volt, nem is létezett.

Te voltál a hang, ami felrázott,
A kéz, ami a mélyből kirántott.
Most csak néma falak vesznek körbe,
És én lassan széthullok örökre.

Nem tudom, hogy látod-e ezt,
Hogy nélküled minden darabokra esett.
Nem várok semmit, nem kérek választ,
Csak azt, hogy egyszer rájöjj, mit hagytál hátra.

Szabó Tamara,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. C osztály