Hány út vezet a sikerhez?
Hát én immár mit válasszak 2. rész
A Varadinum Talks rendezvénysorozatának nyitóelőadásán Mérő László matematikus, pszichológus Felkészülés az elképzelhetetlenre című előadását hallgathattuk meg. Az előadás többek között a különböző gondolkodásmódok és a kiszámíthatatlan helyzetek értelmezésének kérdését járta körül. Az átlagisztán és az extrémisztán fogalma arra is lehetőséget adott, hogy a megszokott döntési stratégiáinkra más szemszögből tekintsünk.
Mérő László előadásában többek között az átlagisztán és az extrémisztán közötti különbséget mutatta be. Míg az előbbi a kiszámíthatóságra, a bevált szabályokra és a normális eloszlásra épül, addig az utóbbi a szélsőséges, nehezen előre jelezhető események és a káosz világát jelenti. Az előadó kitért arra is, hogy nem minden helyzetben alkalmazhatók ugyanazok a gondolkodási modellek: amikor a megszokott módszerek már nem működnek, szükségessé válik a szemléletváltás, a szabályok megkérdőjelezése és a komfortzóna elhagyása.
Az előadás további fontos témái között szerepelt a reziliencia, vagyis a nehézségekhez való alkalmazkodás képessége, a humor válságkezelő szerepe, valamint a konvertálható tudás jelentősége. Az előadás egyik lényeges üzenete, hogy a jövőt nem ismerhetjük pontosan, de az, hogy milyen lehetőségeket teremtünk meg benne, részben rajtunk múlik.
Az előadónak feltett kérdésem is ebből a dilemmából indult ki: ha sikeresek szeretnénk lenni, melyik gondolkodásmódot érdemes követnünk? Az átlagisztán biztonságosabb, kiszámíthatóbb világát, vagy az extrémisztán rendhagyó lehetőségeit? Válaszában egy bokszmérkőzés példáját hozta fel: fontos felmérnünk a saját erőnket, de az ellenfelünket is, hiszen a helyzet ismeretében dönthetünk arról, hogyan érdemes cselekednünk.
Számomra ez a válasz egy további kérdést vet fel: miért kellene feltétlenül választanunk a két megközelítés között, ha bizonyos helyzetekben akár ki is egészíthetik egymást?
A Hát én immár mit válasszak? első részében arról volt szó, milyen szempontok alapján válasszunk pályát, illetve mit tehetünk, ha több szakterület iránt is érdeklődünk. Jelen írásban azonban egy másik, ehhez szorosan kapcsolódó kérdést szeretnék körüljárni: miért lehet fontos, hogy ne csupán egyetlen szakmai területen álljuk meg a helyünket?
Az előadás gondolataira reflektálva úgy vélem, mindkét gondolkodásmódra szükségünk lehet. Bár a stabil munkahely és az egyetlen szakmai irány melletti elköteleződés biztonságot nyújthat, arra is fel kell készülnünk, hogy a körülmények megváltozhatnak, akár az addigi állásunk is megszűnhet. Éppen ezért fontos, hogy tisztában legyünk saját képességeinkkel és korlátjainkkal, és folyamatosan fejlesszük azokat. Ugyanakkor legalább ennyire lényeges a sokoldalúság, a rugalmas gondolkodás és az új lehetőségek felismerése. Más szóval: érdemes több lábon állnunk.
Érdemes figyelembe venni, hogy ha a számos lehetőség közül egyet választunk, nagy valószínűséggel a többi szakterület háttérbe szorulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy végleg le kellene mondanunk róluk. Nem feltétlenül kell ugyanis egész életünkben ugyanazon a munkahelyen vagy ugyanazon a szakterületen dolgoznunk, különösen akkor, ha idővel már nem érezzük jól magunkat az adott munkakörben, vagy új kihívásokra vágyunk.
A mai világban különösen fontos, hogy nyitottak maradjunk az új lehetőségekre, és ne féljünk új dolgokat tanulni. Előfordulhat, hogy idővel megváltozik az érdeklődésünk, új képességekre teszünk szert, vagy olyan területtel ismerkedünk meg, amelyre korábban nem is gondoltunk. Éppen ezért nem feltétlenül az a cél, hogy mindenáron egyetlen irányhoz ragaszkodjunk, hanem hogy felismerjük és kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeket.
A képek forrása: Collegium Varadinum
A szerző: Ferenczi Nátánáel, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Többnyelvűség és multikulturalitás mesterszakának hallgatója