1956 – mit jelent nekünk, fiataloknak?
1956. október 23, a magyar történelem egyik meghatározó dátuma, amely a szabadságvágy és a nemzeti függetlenség jelképeként él a köztudatban. Az egyetemisták békés tüntetésével induló eseménysorozat rövid idő alatt országos forradalommá szélesedett. A kommunista diktatúra elnyomása, a politikai szabadság korlátozása és a szovjet befolyás elleni elégedetlenség tömegeket vitt az utcákra. A forradalom résztvevői többek között szabadságot, nemzeti függetlenséget és a szovjet csapatok kivonulását követelték. Bár a szovjet katonai beavatkozás leverte a forradalmat, ’56 emléke és öröksége a mai napig meghatározó része a magyar történelmi emlékezetnek.
De mit jelent mindez nekünk, fiataloknak, akik már egy egészen más korban élünk? Egy olyan világban, ahol ma már a szabadság, a szabad véleménynyilvánítás maguktól értetődő fogalmak? Ahol nem kell félni attól, hogyha egy rossz szót szólsz is, elvihetnek, bebörtönözhetnek, vagy akár halálra is ítélhetnek.
A szabadság egy lehetőség a változásra, egy jobb, egy szebb világ megteremtésére, ahol az egyének és közösségek hangot adhatnak annak a változásnak, amelynek ’56-os hőseink hangot adtak az életük árán azért, hogy mi most élhessünk, alkothassunk ezáltal, mi több továbbadhassuk, amit elődjeinktől kaptunk. Ugyanakkor a szabadság felelősséget is jelent, mert ezért a szabadságért harcolni, küzdeni kell. Nem mondhatunk le ezekről az értékekről pusztán azért, mert a képviseletük nehézségekkel jár, és nem fordíthatunk hátat annak, amiben hiszünk csak azért, mert könnyebb volna hallgatni.
Az 1956-os hősök egyben forradalmárok is voltak, akik tetteikkel megmutatták, hogy a szabadságvágy túlmutathat az egyéni érdekeken. Kiállásuk ma is emlékeztet bennünket arra, hogy az értékeink nem maradnak fenn maguktól: meg kell őriznünk, ápolnunk és tovább kell adnunk őket. A megemlékezés ezért nem merülhet ki a múlt felidézésében. Nekünk, a jelen nemzedékének is fel kell tennünk a kérdést, mit kezdünk azzal az örökséggel, amelyet ránk hagytak.
Mit jelent számomra személyesen 1956? Ha erre a dátumra gondolok, a Rákóczi Szövetség által évenként megszervezett Gloria Victisre gondolok, melynek idén (is) részese lehettem több mint 3500 Kárpát-medencei középiskolással és egyetemistával együtt. Egy ilyen szép, jelentős alkalmon lehetőség nyílik nemcsak magáról az ünnep jelentőségéről, hősökről való megemlékezésre, hanem arra is, hogy találkozhassunk, megismerjük egymást határon innen és túl. Számomra ennek egyik legkifejezőbb jelképe a lyukas zászló. Ez a jelkép a szabadságot, a függetlenséget, szabad véleménynyilvánítást jelenti, ugyanakkor közösségformálást, közösségépítést, ügyekért való kiállást, felelősségvállalást is.
Mivel három a magyar igazság, így három zászlót is hordoztam, amelyek számomra más-más, mégis egymással összefüggő jelentést hordoznak: az első az említett lyukas zászló, amely a diktatúra elleni harcot s a szabadságért való küzdelmet jelenti, a második a magyar zászló, amely nemcsak a mai Magyarország vagy az ott élő magyarság, hanem az elcsatolt területeken élő magyarság nemzeti szimbóluma is, s a harmadik, amely talán ennél is ikonikusabb, az a Rákóczi Szövetség zászlója, amely összetartja, formálja és alakítja úgy a Kárpát-medencei, mint a diaszpórában élő magyarságot.
Számomra tehát 1956 nem csupán egy történelmi dátum, hanem a szabadság, az összetartozás és a közös felelősség jelképe is. Arra emlékeztet, hogy az örökségünk megőrzése nem merülhet ki a múlt felidézésében: nekünk, fiataloknak is tennünk kell azért, hogy ezek az értékek a jövőben is élők maradjanak.
A kiemelt kép forrása: rakocziszovetseg.org
A szerző Ferenczi Nátánáel, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Többnyelvűség és multikulturalitás mesterszakának hallgatója