Szerelem a jogfosztottság árnyékában – mit jelent ma nőként Afganisztánba költözni?
A napokban jelent meg egy írásom, amelyben azokat az alapvető jogokat vettem sorra – bár nem teljes körűen –, amelyeket a nyugati társadalmakban sokszor magától értetődőnek tekintünk. Többek között szó esett a nők oktatáshoz való jogáról, a szabad öltözködésről és a véleménynyilvánítás szabadságáról. Az írásban nem neveztem meg konkrétan az országot, azonban egyértelműen Afganisztánra és az ott élő nők helyzetére utaltam.
Néhány nappal később egy TikTok-videóba botlottam, amely új megvilágításba helyezte a korábban leírtakat. A videóban egy fiatal nő arról számolt be, hogy férjéhez költözik Afganisztánba, miután kapcsolatuk mindössze egy személyes találkozásból és néhány hónapnyi online ismerkedésből állt. Ez az eset több olyan kérdést is felvet, amelyek túlmutatnak egy egyéni döntésen.
Az első ilyen kérdés az online kapcsolatok természetéhez kapcsolódik. Bár a digitális kommunikáció lehetőséget biztosít mélyebb beszélgetésekre és hosszú távú kapcsolattartásra, önmagában nem alkalmas arra, hogy teljes képet adjon egy másik ember személyiségéről. A személyes jelenlét során érzékelhető nonverbális kommunikáció, a spontán reakciók, a konfliktuskezelési minták vagy éppen a hétköznapi együttélés dinamikája csak korlátozottan ismerhető meg online. Éppen ezért egy kizárólag virtuális térben kialakuló kapcsolat jelentős bizonytalansági tényezőket hordozhat magában, különösen akkor, ha rövid időn belül olyan, az egész életet meghatározó döntések követik, mint a házasság vagy a külföldre költözés.
A videó alapján a fiatal nő kamionsofőrként dolgozott, jelenlegi férjével pedig a Snapchat alkalmazáson keresztül ismerkedett meg. Hat hónap online kommunikáció után találkoztak először személyesen, majd két hét együtt töltött idő után összeházasodtak. Mivel a férj nem kapott amerikai vízumot, végül az a döntés született, hogy a nő Afganisztánba költözik.
Ez a döntés önmagában is jelentős kockázatokat hordoz, azonban Afganisztán jelenlegi társadalmi és jogi környezetét figyelembe véve ezek a kockázatok tovább fokozódnak. A tálib hatalomátvétel óta az országban a nők alapvető jogai jelentősen korlátozódtak. A nők mozgásszabadságát szigorú előírások szabályozzák, számos esetben csak férfi hozzátartozó (mahram) kíséretében hagyhatják el otthonukat, miközben öltözködésükre is kötelező szabályok vonatkoznak. Az ENSZ adatai szerint a nők több mint 78%-a semmilyen oktatásban vagy képzésben nem vesz részt, a legtöbb állami munkakörből kiszorultak, és a civil szervezetek jelentős részében sem dolgozhatnak.
A nők jogvédelmének intézményes garanciái szintén jelentősen meggyengültek. Számos nemzetközi emberi jogi szervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy a családon belüli erőszak áldozatai rendkívül korlátozott jogorvoslati lehetőségekkel rendelkeznek, miközben a jogi és intézményi környezet nem biztosít megfelelő védelmet számukra. Ez olyan kiszolgáltatott helyzetet eredményez, amelyet egy külföldről érkező nőnek is mérlegelnie kell, mielőtt az országba költözik.
Természetesen egy kívülálló nem ismerheti egy kapcsolat teljes történetét, ezért nem lehet felelősen ítéletet mondani egyetlen döntés felett sem. Ugyanakkor egy ilyen élethelyzet megítélése nem választható el attól a társadalmi és jogi környezettől, amelyben a döntés következményei megjelennek. Egy olyan országba történő végleges költözés, ahol a nők alapvető jogai rendszerszinten korlátozottak, objektív kockázatokat jelent, függetlenül attól, hogy az érintettek személyes kapcsolatát hogyan értékeljük.
Számomra ez az eset két fontos tanulságot hordoz. Egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy az online ismerkedés során kialakuló bizalom önmagában nem helyettesíti a hosszabb távú személyes tapasztalatszerzést. Másrészt emlékeztet arra is, hogy azok a jogok, amelyeket demokratikus társadalmakban sokszor természetesnek veszünk, korántsem tekinthetők univerzálisnak vagy megváltoztathatatlannak. A személyes szabadság, az oktatáshoz való hozzáférés vagy az önrendelkezés lehetősége olyan értékek, amelyek elvesztése ma is emberek millióinak mindennapi valósága.
Források:
https://www.mecsekimuzli.com/afganisztan-nok-feminizmus
https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/afghanistan-eu-response
Kiemelt fénykép forrása: https://www.lemonde.fr/en/international/article/2022/05/07/talibans-order-women-to-wear-burqa-in-public-in-afghanistan_5982704_4.html?srsltid=AfmBOoo4eXfpYaKtmm5TsgOArNcvs9d3HVvm2W9A4_DCnGitR_V5Pyr_
A szerző Csillag Viktória, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Magyar nyelv és irodalom – Angol nyelv és irodalom szakos hallgatója.