Bara Boglárka versei: Maradvány; Otthon, Zoványon; Törzstest
Maradvány
Ott húz zablát számra
részeg kocsisom
hol az előzők
véresre szaggatták.
Futunk.
Haza.
Hol az ajtó
nem vár kopogtatást,
hol a hang ellágyul
ha nevemet ejti,
hol csöndem kilép a testből
s koszorút mérnek fejemre.
Éhes gyomorral vágtázunk
otthonnak remélt menedékekbe.
Onnan is kizavarnak
földhöz csapnak minket.
Érzed?
Ez ismert szél.
Bőröd alá apró görcsöket fonogat,
tudatodig meg sem áll,
s redők közt hintázgat.
Ha felejtenéd
gondolatidon táncol.
Mint por a fényben,
idegen kéz a zsebben.
Tányércsörrenést
hallat a napfény
a vasárnapi asztalon.
Temetésünkre úgyis hazaérünk.
Otthon, Zoványon
Esőillat táncol
az aszfalton
topogó mezítelen
talpacskák között.
A viharnak vége van.
Hársfalevélből font
batyuba rejtett fűszálak,
keréknyomon eljárt
kötéltáncok.
Ha elkaplak,
a felhőkig futunk.
A folyó sodrása
életet hoz a hálóba:
halat, rákot,
tiszta új világot.
A pince dohos falai
emlékeket nyelnek,
mustszagú részegséget suttognak
szőlőhegyeken.
A csorda érkezése
dombra hajtja a napot.
Az udvar zárva.
Szekereken hordott
vidéki sóhajok.
A lovat is eladtuk.
Üres padok,
hideg porták.
Sárlevest nyeletünk
utoljára.
Idén és jövőre
sem jövünk már.
Törzstest
Évgyűrűim között
Lapul a tél kései
Szorítása.
A kéreg alá
Idegen szó íródott.
A bőr emlékezett
A fa felejteni vágyott.
Rostjaimban megállt
Egy mozdulat.
Apró bemetszés.
Ujjak a húsban,
Nyomás ott,
Hol a test nem dönthet.
A felszín engedett először.
Bőröm alatt
Megfeszült az anyag.
A szorítás
Nem fájdalom volt,
Hanem állapot.
A test nem tiltakozik.
Eltárol.
Kiemelt fénykép forrása: Pinterest
A szerző Bara Boglárka, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának diákja.