Fekete kávé elmélet?
Életünk során gyakran hangzik el a mondat: „Jaj, csak ezt a tételt ne húzzam a vizsgán!” vagy „Nem érdekel, milyen ételt szolgálnak fel, csak ne legyen rossz!” Érzed, mi a probléma ezekkel a mondatokkal? Veled is előfordult már, hogy egy megmérettetésnek vagy akár egy hétköznapi helyzetnek ilyen hozzáállással futottál neki? Velem számtalanszor megtörtént.
A „nem” tagadószó önmagában is elutasítást, negatívumot hordoz. Bár nem minden esetben vezet negatív végkifejlethez, mégis érdemes tudatosan bánni a használatával. Erre ad magyarázatot az úgynevezett „fekete kávé elmélet” – még ha nem is hivatalos pszichológiai fogalomként létezik.
Képzeld el a következő helyzetet: bemész egy kávézóba, és így adod le a rendelésedet:
– „Nem szeretnék fekete kávét inni, szóval mindegy, milyet ad!”
A barista egy pillanatig értetlenül néz rád, majd megkérdezi:
– „Értem, hogy nem szeretne fekete kávét inni, de mit szeretne helyette?”
Te pedig ismét csak annyit felelsz:
– „Teljesen mindegy, csak ne fekete kávé legyen.”
A barista bólint, és a nagy sürgés-forgás közepette végül csak annyi marad meg benne, hogy valami fekete kávét említettél.
Úgy gondolom, hogy az élet más területein is sokszor így válunk saját sorsunk akadályává. Inkább arra fókuszálunk, mit nem szeretnénk: nem akarunk elbukni, csalódást okozni, egyedül lenni vagy stresszelni.
Pedig az agyunk bizonyos esetekben nem feltétlenül képes megfelelően kezelni a „nem” szót. Például ha azt mondom: „Ne gondolj egy bögre kávéra!”, szinte biztos, hogy rögtön egy bögre kávé jelenik meg a fejedben. Ennek az az oka, hogy az elménk először magát a képet vagy gondolatot idézi fel, és csak utána próbálja „letagadni” azt. Vagyis amikor folyamatosan arra
koncentrálunk, hogy mit szeretnénk elkerülni – például a kudarcot, a magányt vagy a stresszt – , valójában ezeket a képeket és érzéseket erősítjük magunkban újra és újra.
Ezzel szemben sokkal tudatosabb és építőbb lehet, ha azt fogalmazzuk meg magunknak, hogy mire vágyunk valójában. Nem azt, hogy „nem akarok sikertelen lenni”, hanem azt, hogy „szeretnék fejlődni és sikeres lenni”. Nem azt, hogy „nem akarok egyedül maradni”, hanem hogy „szeretnék szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani”. A két megfogalmazás elsőre talán hasonlónak tűnik, mégis teljesen más irányba tereli a figyelmünket és az energiánkat. Amikor pozitív célokat fogalmazunk meg, az agyunk könnyebben kezd el lehetőségeket, megoldásokat és kapaszkodókat keresni ezek megvalósítására.
Ez persze nem valamiféle varázslat vagy instant pozitív gondolkodás, amely önmagában mindent megold. Sokkal inkább arról szól, hogy milyen belső párbeszédet alakítunk ki önmagunkkal nap mint nap. Hosszú távon ugyanis azzá válik a legerősebb gondolatunk, amit a legtöbbször ismételünk magunknak.
Kiemelt fénykép forrása: Pinterest
A szerző Csillag Viktória, a Partiumi Keresztény Egyetem végzős hallgatója.