Élménybeszámoló az Infinite Dance Fesztiválról
Május 13. és 19. között Nagyvárad adott otthont az Infinite Dance Fesztiválnak, amely egy héten át a tánc és a művészet jegyében zajlott. A rendezvény számos látványos előadással, változatos koreográfiákkal és tehetséges fellépőkkel várta az érdeklődőket, akik minden este különleges produkcióknak lehettek tanúi. A fesztivál nemcsak a helyi közönséget mozgatta meg, hanem a régió több pontjáról is vonzott látogatókat, így valódi kulturális találkozóponttá vált. Az esemény hangulatáról és legemlékezetesebb pillanatairól Varga Dalma számol be az olvasóknak.
Anna Karenina
Lev Tolsztoj sikerművének, az Anna Kareninának a színpadi interpretációját láthatta a nagyváradi színházkedvelő közönség az Infinite Dance Festival keretein belül. A Győri Balett társulata méltó módon játszotta el a darabot, olyan stílusban, amilyen a könyvhöz illik. Bár egyetlen szó sem hangzott el az előadás során, minden tett – a legjelentéktelenebb érzéstől a legmélységesebbig – tökéletesen átélhető volt, és érezni lehetett a sistergő feszültséget. A frusztráció, a félelem, a mámor és az elfojtott vágyak megsemmisítő jelene mind olyan fogalmak, amelyeket beszéd nélkül is, a tánc végtelen lehetőségeit kihasználva a balett-társulat csodálatos módon illusztrált. Jelentős művészi élménynek lehettem szemtanúja a produkció során.
A társadalmi konvenciók ütközése következtében kialakult érzelmi szakadékokat a tánc nyelvén olyan módon érzékeltették a művészek, ami egyetemes üzenetté vált. A nézők soraiban különböző nemzetiségű személyek foglaltak helyet, ennek ellenére a megértés közös volt: az univerzális nyelv a tánc volt.
A produkció mély benyomást tett rám, és azt az üzenetet közvetítette, amelyet tökéletesen össze tudok foglalni egy idézettel Lev Tolsztoj Anna Karenina című művéből: „Az élet egész tarkasága, gyönyörűsége, szépsége fényből és árnyból tevődik össze.”
Nyílik a világ
Az Infinite Dance Festival keretén belül sor került a Magyar Táncművészeti Egyetem Nyílik a világ című táncgálájára. Amennyiben valaki megkérdezné tőlem, hogy mitől lesz felejthetetlen egy színházi élmény, azt válaszolnám: attól, ha az egyik pillanatban mélységes melankóliát és szomorúságot vált ki a mű a nézőből, a másikban pedig a boldogság és a kiteljesedés legmagasabb fokát.
Ez az előadás pontosan ilyen érzelmi hullámvasútként hatott a lelkivilágomra, miközben lenyűgözve csodáltam a táncművészek előkelő, méltóságteljes produkcióját. Összességében úgy fogalmaznék, hogy számomra valóban kinyílt a világ, és a művészet fennkölt pillanataiba nyerhettem betekintést a bemutató során.
Frida Kahlo
Az Infinite Dance Festival véleményem szerint egy fantasztikus kezdeményezés. A program keretén belül sor került a Frida Kahlo című koprodukcióra a Duda Éva Társulat és a Nemzeti Táncszínház együttműködésében.
Hogy miért is tartom ennyire nagyszerűnek az IDF-et? Elsősorban azért, mert imádok táncolni. A tánc iránt érzett szeretetem nemcsak tapasztalatalapú: számos kutatás beszámol arról, hogy mennyi pozitív hatása van az emberi testre, az önbizalomra és a gondolkodásra. A tánc, amely ötvözi a mozgáskoordinációt, a ritmust és a memóriát, szerkezetileg változtatja meg az agyat. Fejleszti a fehérállomány integritását, és növeli a hippocampus (a memóriaközpont) méretét.
Rengeteg klinikai kutatás fókuszál arra, hogy a tánc hogyan képes lassítani az időskori kognitív hanyatlást. Parkinson-kóros betegeknél a strukturált táncolás (például a tangó) látványosan javítja az egyensúlyt. Mindezek mellett pedig a traumafeldolgozásban, valamint a depresszió, a szorongás és az étkezési zavarok kezelésében is kiváló hatása van, mivel a verbális terápia helyett a testből indul ki.
Az előadásban szereplő művészek nemcsak táncoltak, hanem értéket teremtettek. Bámulatosan érzékeltették a Frida Kahlo “életérzést”, mindazt a különlegességet, amelyet ő képviselt nemcsak a műveiben, hanem egész lényében is. Továbbá számomra lenyűgöző volt, ahogyan a Fridát alakító, kiemelkedően tehetséges művésznő reprezentálta a női test és lélek szépségét, érzékiségét és komplexitását. Összességében egy rendkívül mély és meghatározó előadás volt, amely modern eszközökkel idézte fel a múlt pillanatait.
Kiemelt fénykép forrása: Szigliget Színház Facebook oldala
A szerző Varga Dalma, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem egyik hallgatója.