Álarcok mögött – Szegecs Kevin verse

Ránézel, és nem is gondolnád, hogy szomorú a lelke.
Ránézel, és azt gondolod, vele minden rendbe’.
Ránézel, és nem látszik, hogy könnyeit visszatartja,
ezért inkább csendben az összeset kisírja.

Ránézel, és azt hiszed, hogy boldog,
Ránézel, és elhiszed, hogy mindenkinek fontos.
Ránézel, és mosolyt kapsz álarca gyanánt,
Ránézel, s ha bántod őt: ő akkor sem bánt.

Ránézel, s azt hiszed, neki milyen könnyű,
Ránézel, és nem tudod, mégis milyen szörnyű.
Ránézel, és azt sem tudod, milyen sebek érték,
Ránézel, s nem tudod, milyen mély benne a sötétség.

Ránézel, ő pedig sír, s mégis csak bántod,
Ránézel, s nem tudod, hogy összedőlt benne egy álom.
Ránézel… s talán lassan te is rájössz:
ami legbelül dobog benne, végleg összetört.

Kiemelt fénykép forrása: Vecteezy
A szerző Szegecs Kevin, a Nagykágyai 1-es számú Szakközépiskola diákja.