A függetlenség jegyzője: Szacsvay Imre
Nagyváradon felnőve szinte lehetetlen nem találkozni Szacsvay Imrével. Iskola viseli a nevét, szobra a város egyik terén áll, és március 15-én minden évben koszorúk kerülnek a talapzatára. Gyerekkorom óta természetes, hogy ezen a napon sok más váradi fiatallal együtt én is megállok a szobra előtt. De ki volt valójában az az ember, akinek egyetlen tollvonás végül az életébe került? Mi kötötte őt Nagyváradhoz, és miért emlékezünk rá ma is?
A kezdetek
Szacsvay Imre a Bihar vármegyei Kisürögdön született 1818. november 1-jén. Tanulmányait Nagyváradon a Római Katolikus Főgimnáziumban kezdte, majd a Királyi Jogakadémián végezte, egy évvel később pedig Kassán folytatta jogi tanulmányait. Fiatalon kapcsolatba került a reformkor politikai életével. Ebben nagy szerepe volt Beöthy Ödönnek, Bihar vármegye meghatározó alakjának, aki 1839-ben magával vitte a pozsonyi országgyűlésre. A fiatal Szacsvay itt írnokként dolgozott, és közelről figyelhette a korszak legfontosabb politikai vitáit.
A reformkor politikáját két nagy irányzat határozta meg. Széchenyi István a fokozatos, békés reformokban hitt, míg Kossuth Lajos radikálisabb változtatásokat sürgetett. Szacsvay inkább Kossuth politikai táborához állt közel, és egyre aktívabban vett részt a közéletben.
A reformországgyűlés után hazatért Nagyváradra. Itt végezte ügyvédi munkáját. 1840-ben a váradi járás esküdtjének választották meg, és nem sokkal később hivatalából kiszorították, így magán ügyvédként tevékenykedett tovább.
1848–49 eseményei Szacsvay életében
1848 tavaszán Európa-szerte forradalmak törtek ki, és a változások Nagyváradot is elérték. Szacsvay aktív szerepet vállalt a politikai mozgalmakban: részt vett a polgárok mozgósításában, és 1848 márciusában röplapokkal árasztották el a város utcáit. Még ugyanebben az évben Kossuth Lajos kinevezte a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé. Nem sokkal később, 1848. június 24-én a népgyűlés országgyűlési képviselővé választotta. A parlamentben a kormánypárt bal oldalán foglalt helyet, és Kossuth politikájának elkötelezett híve lett.
Amikor a szabadságharc idején az országgyűlés Debrecenbe költözött, Szacsvay Imrét 1849 januárjában a képviselőház jegyzőjévé választották. Ebben a minőségében több alkalommal vezette az ülések jegyzőkönyvezését.
A függetlenségi nyilatkozat
A magyar függetlenségi nyilatkozat a debreceni országgyűlés által 1849. április 14-én elfogadott dokumentum, amely kimondta Magyarország függetlenségét a Habsburg Birodalomtól és a Habsburg-ház trónfosztását. A nyilatkozat az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legjelentősebb politikai aktusa volt, amely Kossuth Lajos nevéhez fűződik.
A dokumentum megszövegezésében és hitelesítésében Szacsvay Imre is részt vett. A nyilatkozatot többek között Perényi Zsigmond, Almásy Pál és Szacsvay írta alá. A Habsburg-dinasztia trónfosztásának kimondása azonban súlyos következményekkel járt. A szabadságharc bukása után a résztvevők közül sokakat felelősségre vontak.
Ez ihlette Katona Mihályt, egy mára már elfeledett nagyváradi költőt Szacsvayról írt szavaira: „Egy tollvonás volt a bűne.”
Az utolérhetetlen végzet
A szabadságharc végül vereséggel zárult. 1849 augusztusában a magyar hadsereg letette a fegyvert, és megkezdődött a megtorlás. Szacsvay visszatért Nagyváradra, majd egy ideig bujkálni kényszerült. Nem sokáig kerülhette el sorsát: elfogták, és Pestre szállították az Újépület börtönébe, ahol számos szabadságharcos raboskodott.
A vád ellene felségsértés és lázadás volt, elsősorban a függetlenségi nyilatkozatban való részvétele miatt. A per során azonban határozottan kiállt saját meggyőződése mellett. Egyik nyilatkozata szerint: „Nem bűn, ha valaki szereti népét, és hazájáért munkál.”
Amikor halálos ítéletét kihirdették, testvérének írt levelében így fogalmazott: „Meghalok, ha kell, lelkem nyugodt; minden bűnöm az, hogy képviselői kötelességemet elébe tettem saját személyemnek.”
Emlékezete Nagyváradon
Egész alakos szobrát – Margó Ede szobrászművész alkotását – 1907. március 15-én leplezték le az Ezredévi Emléktéren (ma Piața Libertății néven ismerhető). Egészen 1937-ig sértetlenül állt helyén, míg a román állam lebontotta a szobrot, és múzeumban tárolták. A második bécsi döntés után, 1942. május 5-én ismét felállították eredeti helyére, ahol ma is megtalálható. A kommunista időszak után, 1990-től szerves részévé vált a március 15-i és az október 6-i megemlékezéseknek.
2011-ben Nagyváradon egy nyolcosztályos iskolát neveztek el Szacsvay Imréről, amihez nemsokára új épületeket csatolnak (ez a Szacsvay Imre Általános Iskola).Ezek mellett a debreceni Kossuth-szoborcsoport talapzatán szintén ott áll Szacsvay Imre alakja. Érdekesség, hogy ez a szoborcsoport is Margó Ede alkotása.
Mit üzen Szacsvay Imre története a fiatalságnak?
Szacsvay Imre soha nem élhette meg, hogy a magyar politika „vénje” legyen. Pusztán 31 évesen kivégezték azért, mert szerette a hazáját. Rövid volt életútja, de mégis: ma is emlékezünk rá, és tudjuk, ki is volt ő. Legalábbis itt Nagyváradon.
Szacsvay története azt üzeni nekünk, fiataloknak, hogy légy bármennyire is fiatal, igenis tudsz tenni a céljaidért, a hazádért – minden csak akarat kérdése. És lehetsz bármilyen fiatal, küzdhetsz a jogaidért, a szabadságodért, a szeretteidért és a nemzetedért.
Így tett Szacsvay Imre is, és tegyünk mi is így!
A szerző Gergely Ádám, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákja.