Színjáték – Kotlár Dominik verse

Színjáték

Mióta a Földön élek,
Itt vannak, és csak néznek
Puha székükből a fenti lények,
S rajtam jókat nevetgélnek.

Nekem adták a bohóc szerepét.
A kéretlen, de vicces szereplőét.
A színjáték nagyon hosszú,
Így írta meg a nagy tudású.

Szórakoztak rajtam,
De nem tudják, én sosem játszottam.
Mindig is nyílt bolond voltam,
Mindenkinek a legtöbbet adtam.

Maszkot ugyan adtatok,
Használatára is megtanítottatok.
De én maszkot használni nem fogok,
Inkább szívből alkotok.

Alkotok, még ha fáj is,
Még ha a közönségnek unalmas is!
Mert maszkot soha nem hordtam,
Meghajolni hazugként nem tudtam,
Mert soha nem is akartam.

A színdarab végén nevetni én fogok.
Az élet színpadán, előttetek, hazugok, mélyen meghajolok,
majd boldogan távozok.
Mert tudom, az egyetlen csak én vagyok,
Ki maszk nélkül adta elő a színdarabot.

Kotlár Dominik,
Horváth János Elméleti Líceum,
9. AB osztály