Három hónap – Pap Nikoleta versei

Június

A fák virágai mind messze szálltak,
gyümölcseik megérésére oly sokat vártak.
A traktorok robogtak,
A gólyák építettek,
Az iskolások lassan vakációba lépegettek.

A remény bennem kinyílt,
Megérezte a meleget,
Semmi félelem, semmi rontás
Többé nem remegett.

A június már kopogtat,
S nyitja a szíveket,
Olyan, mint a március,
Mi dallal feléd integet.

Július

A kert már termett,
Benne érik a bizalom,
Mindenem, mit kaptam,
Most eléd kirakom.

A természet szárad,
Az eső nem eshet,
Én sem kaptam tőled,
Csak mindig keveset.

Minden elfárad,
Ránehezedik a súly,
Nálunk is minden a régi,
Soha semmi nem új.

Augusztus

Egy lépés az újba,
A szeptemberi avarba,
Integet az augusztus,
De még talán maradna.

A termés leérett,
A föld kitikkadt,
Emberi lelkek mindegyike
A lángolástól elporladt.

A lelkem melege
Az augusztus keze volt,
Nem maradt legbelül,
Csak egy esős, sáros folt.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály