Hangos siheder – Üveges István verse

Hangos siheder

Ifjú évek fergeteges korai,
Hisz akkor kiben szól a hang?
Miként a vesztő elágazásnál kitérik
A verem felé vezető álmon, ha jó, ha rossz…

Balgaság és banalitás mindez itt,
Hisz ilyen szárral piszkolódik a szirom,
S csak gyümölcsével eszmél rá kint,
Hogy mennyire elfajult, halott…

Fölösleges állati gyöngy tűnik elő,
Mit a szégyen vagy gőg sugara összetör,
Mikor a szár a mezőn jégverembe kap,
S elbágyad, visszatekintve a szilánkos némaságra…

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály