Ma, holnap, vagy mindörökké várjalak? – Pap Nikoleta versei

Ma

A mában élek,
S reménykedek bennünk,
Tőled nem félek,
Hátha nem kell elvesznünk.

A ma még nem bukik el,
De ha megtenné, én azt mondanám csakis, hogy: Fel!
Hisz a ma egy harc,
Egy remény a jövőnek.
Ki fél a pillanattól,
Ne várjon semmit, se puhányt, se erőset.

A mában élek, az utolsó reményben,
A holnaptól félek, hisz a tegnapban megégtem.

Holnap

A holnap a titkok háza,
A félelmek legnagyobb vára.
Minden aggodalom a felszínre tör,
A holnapban minden remény lelkeket öl.

A holnap a félelmet erősíti bennem,
Általa sosem tudom, mit kell tennem.
Nem segíti elmém,
Pusztítja a lelkem.

Tudom, hogy a holnapban
Bizony el kell vesznem.

Mindörökké

Mindörökké a legnemesebb,
Az táplálja az embert,
Ő sosem, de valóban sosem
Tart az ember fejéhez fegyvert.

Mindörökké szeretni
S védelemben élni,
Mindörökké harcot nyerni,
S mindig mindent merni.

Nincs félelem, nincsen múltam,
Minden leckém megtanultam.
Nincs bánat és semmi keserű,

Hisz elmúlt a ma, a holnap,
S minden, mi nem más, csak egy keselyű.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály