InfluEst: Url Izabell – Női szónokok a 21. században Amikor a hangod veszélyes fegyverré válik

2025. július 11-én került megrendezésre Budapesten, az Inga Kávézóban az InfluEst eseménysorozat második „adása”, amely keretein belül a jegyet kifizető hallgatóság Url Izabell álláspontjait hallhatta különböző témákban.

Url Izabell, emberi jogi aktivista (leginkább a nők és gyermekek jogai foglalkoztatják), író, turkológus és tartalomgyártó volt a meghívott, akivel Pankotai Lili és Vida Marietta beszélgetett. Az est legfőbb tematikái a női szónokiság, az emberi jogok és a Közel-Kelet volt, amely során rengeteg érdekesség kiderült.

Lili és Marietta először arról kérdezték Izát, hogy miért kezdett el tartalmakat gyártani. Mivel ő íróként is tevékenykedik, így az önreklámozás volt az elsődleges cél, szerette volna regényeinek eladását fellendíteni, mert úgy érzi, hogy aki Magyarországon tabutémákat boncol, annak igen nehéz dolga van a könyvpiacon.

Sokak számára ismert lehet, hisz ő az a bizonyos „vörös hajú lány”, aki a DarkWeb-et kutatja, illetve a nők helyzetéről beszél Kelet viszonylatában. Nos, Iza ennél sokkal több. A hallgatóság megtudta, hogy mi motiválja őt, hogy felszólaljon az igazságtalanság és a kegyetlenségek ellen.

Először is kihangsúlyozta, hogy a magyaroknak egy erősen sztereotipizált képük van a keleti kultúrákról, így elég nehéz meggyőzni őket az ellenkezőjéről, hisz minden rossznak a forrását bennük látják. Izának volt egy iráni származású párja, aki orvostanhallgató volt Magyarországon, viszont elkapta a koronavírust, így egy koncepciós pert követően elfogták, és kitoloncolták az országból. Ez lett az első regényének témája is egyben, sokan hallottak magáról az ügyről, hisz nagy port kavart a sajtóban is.

Gyermekkorában író szeretett volna lenni, de akkor még fantasy-regényeket akart papírra vetni. A sors viszont úgy rendelte, hogy egy sokkal nemesebb dolog mellett álljon ki: meg kell próbálja megvédeni a rászoruló gyermekeket és anyákat.

14 évesen volt egy kapcsolata egy török nemzetiségű férfival, aki amellett, hogy bántalmazó volt, narcisztikus személyiségzavarral is küzdött, sőt még menyasszonya is volt. Izának sikerült kiszabadulnia ebből a manipulatív spirálból, és még így sem rémítette meg a török kultúra, ezért jelentkezett egy cserediákprogramba, amely keretein belül Törökországban élt egy éven keresztül. Ekkor jött rá igazán, hogy a magyarok tényleg nem tudják, hogy mi is az a Közel-Kelet.

Tanulmányait is befolyásolta a szenvedélye: jelentkezett az ELTE Keleti nyelvek és kultúrák szakára, hogy még többet megtudjon a régióról, illetve hogy a török nyelvet is megtanulja anyanyelvi szintre fejleszteni.

Kifejtette, hogy a világban kialakult sztereotípiákra a propaganda adott lehetőséget, hisz a török emberek meglehetősen tisztelettudóak és mondhatni feministák. Inkább vidéken, ahol az emberek kevésbé edukáltabbak, ott jelenik meg ez a jellegű viselkedés, ami a mi tudatunkban él.

Felmerült az a kérdés is, hogy mennyire ellentmondásos az, hogy egy szép, csinos nő ilyen jellegű témákat oszt meg a követőivel. Iza úgy gondolja, hogy a komoly témák utat kell, hogy nyerjenek maguknak, bármennyire is undorítóak vagy épp megbotránkoztatóak. A negatív kommentek sokszor ezt ragadják meg, de véleménye szerint ezekkel nincs miért foglalkozni.

Érdekes történetet mesélt a magánéletéből is: volt párjának családtagjai közvetlenül az iráni rezsim működtetésében vettek részt, így testközelből érezhette, mit jelent az, ami keleten történik. Ez néhol konfliktusokat szült kettejük kapcsolatában, hisz egyfajta önellentmondás az, amikor olyasvalamit ítélsz el, amit a párod családja is elkövet, de mentségükre szóljon, hogy aki egyszer bekeveredik, az nagyon nehezen jut ki onnan élve, illetve a megélhetés, a pénz kérdése is nagyon hangsúlyos.

Rávilágított bennünket arra, hogy Iránban mindennaposak a nyilvános kivégzések, főleg az 1979-es forradalom óta. Vidéken szinte sehol sincs áram, víz és televízió, így az emberekhez nem jutnak el információk, csak a szájhagyomány útján terjedve, amelyek sarkítottak és manipuláltak.

Felmerült bennünk a kérdés, hogy miért nem dönti meg senki a hatalmat, hogy-hogy nem tört ki egy újabb forradalom: a válasz röviden annyi, hogy akik fenntartják ezt a patriarchátust, azok nagyon befolyásosak, zsoldosokat fogadnak fel, és alapjáraton nagy hadsereggel rendelkezik maga Irán is.

Elárulta azt is, hogy Iránban egyfajta digitális erkölcsrendészet működik, azaz álprofilokról figyelik az embereket, hogy mennyire tartják be mondjuk az öltözködési előírásokat.

Megkérdezték tőle azt is, hogy ha itt él, akkor miért nem csak Magyarországgal foglalkozik? Válasza az volt, hogy a két ország helyzetét össze se lehet hasonlítani, ott jobban elfér a segítség, illetve tanulmányai révén ott jobban tudja kamatoztatni tudását. Hozzátette azonban, hogy a tartalmai célja az, hogy edukáljon, érzékenyítsen és néha gyűjtésre buzdítsa az embereket, egy jó cél érdekében.

Rengetegen kérnek tőle segítséget, senkit nem utasít vissza: ő a nyilvánosság erejében hisz, ezért pro-bono ajánlásokat ad a rászorulóknak. Készített egy Facebook-csoportot, ahol több ügyvéd, pszichológus, terapeuta és önvédelmi szakember is jelen van, ezáltal javítva egyesek helyzetén.

Választ kaptunk arra is, hogy mentálisan mennyire terheli meg őt ez az egész, azt felelte, hogy ő már hozzászokott mindehhez. Ha egy általa is felkarolt ügyre vagytok kíváncsiak, akkor ITT olvashattok róla. Ez az írás itt jelent meg, a Majomsziget oldalán.

Az est egyik legérdekesebb pontja az volt, amikor hallhattunk egy elméletet, miszerint se farkasokra (bántalmazókra), se bárányokra (áldozatokra) nincs szüksége a társadalmunknak. Kitért arra, hogy nők, anyukák azok, akik nevelik a bántalmazókat, így hangsúlyt kellene fektetni a nevelésre is. Ettől függetlenül nincs olyan helyzet, ami a bántalmazást felülírja, viszont az áldozatot se szabad teljesen felmenteni. Nem szabad túlságosan PC-nek se lenni, tehát az áldozat tanuljon abból, ami vele történt (pl. ha egy narcisztikus ember volt a bántalmazója, akkor tudja és ismerje fel a jeleket).

Az áldozat nem egyenlő a bántalmazóval, de meg kell vizsgálni, hogy miért került az illető pont abba a szerepbe. Egy kutatás kimutatta, hogyha X számú elítélt rabnak megmutattak egy felvételt zebrán sétáló emberekről, akkor ugyanazt a 9 személyt választották ki a gyilkosok.

Iza számára szenvedély a nyomozgatás, az „oknyomozás”, mert úgy érzi, hogy beszélni kell az erős, velős témákról, viszont nem igazán érzi a változást, pedig igenis történik. Egy román mondás szerint, „fiecare în centimetrul lui”, amely annyit tesz, hogy mindenki a maga kis területén tegyen változtatást.

Az est színvonalát növelte az, amikor a közönséget is bevonták a rendezvénybe, hisz egy Mentimeter keretin belül helyezhettük el Izát egy skálán. Nagyszerű rendezvény volt, edukatív és érdekes, Iza pedig tiszteletreméltó és nagyon kedves.

Az alábbiakban az ő közösségi médiás platformjait láthatjátok:

Instagram: @urlizabell
Youtube: Izabell Url
Tiktok: @izabell.url

Kiemelt fotó forrása: www.allevents.hu

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év