A kiégésről – amit túl sok fiatal már most ismer

Néha csak annyit érzel: nincs benned semmi. Nem vagy szomorú, nem vagy mérges, nem vagy lelkes, csak úgy vagy, létezel. Mintha minden lelassult volna benned, de kívül közben minden pörög tovább. Sulik, vizsgák, munkahelyek, határidők, állandó üzenetváltás, Insta-sztorik, elvárások, sikerek, mások „tökéletes élete”. Minden megy tovább, te meg csak próbálsz lépést tartani, de valahogy egyre nehezebben megy.

És közben jön az érzés, amit egyre többen ismerünk, egyre fiatalabb korban: a kiégés.

Igen, az a szó, amit régen csak azokra használtak, akik 20 éve dolgoznak ugyanazon a munkahelyen, és már semmit nem éreznek. Csak most már mi, fiatalok is benne vagyunk. Pedig alig kezdtünk el élni.

De mi is ez egyáltalán?

A kiégés nem azt jelenti, hogy rossz a napod. Nem azt, hogy elfáradtál egy stresszes héten, hanem hogy egyszerűen elfogytál belül, már nem látod értelmét a dolgoknak, hogy reggel felkelsz, és csak nézel magad elé, hogy semmi nem dob fel, nem érdekel a suli, a munka, a hobbid, a barátaid sem mindig, nincs erőd és figyelmed már az élethez. Fáradt is vagy, még ha 10 órát aludtál is, fejfájás, hasfájás, szorító mellkas, idegeskedés, alvászavar, sírhatnék, vagy épp az a jól ismert semmi-érzés. A gondolataid összevissza cikáznak, és közben semmit nem viszel végig. Elkezdesz valamit, de gyorsan félbehagyod, halogatsz. Már kezded azt hinni, hogy veled van a baj, de ez nem igaz.

Azzal van gond, hogy egy olyan világban élünk, ahol 18 évesen már karriert „kéne” építened, szorgalmas, kiegyensúlyozott kell legyél, de közben fejlődj, legyél független is, építs kapcsolatokat, menj el sportolni, tanulj, szerezz tapasztalatot, eközben pihenj, ne égj ki, és élvezd is az életet.

Sokan, mint én is, megkérdezték már, hogy miért pont mi? Mert ma fiatalnak lenni gyakran több stresszt jelent, mint szabadságot. Semmi sem egyenes és kiszámítható, viszont rengeteg az elvárás a külvilágból, a közösségi médiából, de sokszor magunktól is. Mindenhol jelen kell lenni, fejlődni kell, bizonyítani, és közben sokan egyszer csak azt érzik, hogy elfogytak belül.

Ez nem gyengeség, ez emberi.

A kiégés nem mindig látható, de alattomos ellenség. És nem múlik el egy jó tanáccsal vagy motivációs idézettel, amit ismerősöktől kapunk, vagy amit éppen pörgetve látunk. Viszont segíthet, ha elkezdesz figyelni magadra, s ha megkérdezed magadtól, hogy feltétlen meg kell ezt csinálni? Ha megtanulsz nemet mondani, s ha keresel olyan tevékenységeket, melyek visszahozzák az életkedved egy bizonyos fokig, még ha csak apróságok és rövidek.

Fontos kiemelnem, hogy ha azt érzed, hogy egyedül nem megy, akkor semmiképpen ne félj segítséget kérni! Ez nem gyengeség, hanem bátorság.

Hidd el nekem, hogy a kiégésből van kiút. Nem gyors, nem egyszerű, de lehetséges. És minden döntés, amit magadért hozol meg, egy lépés vissza önmagadhoz – és a boldog élethez.

Kiemelt fotó: Getty Images

Kendi Dominik-János,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály