Beszámoló: Mi lehetett a valódi mondanivalója a Squid Game című sorozatnak?

A kérdés kétszer is elhangzott az 001-es játékostól a Squid Game című sorozatban: „Player 456, do you still have faith in people?”

Miért tartom ezt meghatározó jelenetnek? Mert Seong Gi-hun, azaz a 456-os játékos a válaszával és tettével az emberiségbe vetett hitét reprezentálta. Mindenki döbbenten nézte végig a harmadik évadot, amely valójában a valóságot tükrözte: azt, hogy mire képes az ember.

Az első alkalommal a játékot alapító Oh Il-nam tette fel a kérdést halálos ágyán. Gi-hunt a bűntudat gyötörte, mégis bizakodott az emberekben továbbra is. Hiszen fogadást tett a haldokló alapítóval. Az ablakon kitekintve a fagyhalál szélén álló hajléktalan életére fogadtak. A 456-os szívében lévő fájdalommal bámult ki az ablakon, a remény megtestesítője volt, míg az alapító, azaz az első évadban játszó 001-es játékos a realitás és önzőség képviselője. Az utolsó percben érkezett meg a segítség, akkorra Il-nam már nem láthatta az emberséget, a segítő lélek jelenlétét.

A feltett kérdésére ez volt Gi-hun válasza, a már az élők közül távozó Il-namnak: ,,Itt vannak! Segítenek rajta. Te is láttad….Vesztettél!’’ Ezzel igazolva a híres mondásunkat, miszerint a remény hal meg utoljára.

Második alkalommal egy még dramatikusabb, még meghatározóbb választ adott főszereplőnk az emberiségbe vetett hitéről és bizakodásáról. A fő ember, In-ho teszi fel neki a kérdést a harmadik évadban, amikor leleplezi önmagát, hogy ő volt a 001-es játékos. Ekkor egy kést ad számára, hogy öljön meg mindenkit, és nyerjen a 222-es játékos csecsemőjével.

Valójában nem lehet biztosan tudni, hogy a kést tényleg azért adta-e, hogy mentse meg a gyermeket és saját magát Gi-hun, vagy csak a saját maga és a tettei miatt érzett gyűlöletet akarta ezzel elfojtani. Hiszen neki is ugyanez az ajánlat volt feltéve – amellyel élt is, és pánikolva megtette, hogy mentse az életét, és kijusson segíteni a feleségének. (Bár már elkésett vele.) Kioltott ártatlan lelkeket.

Viszont Gi-hun továbbra sem volt képes gyilkolni. Nem volt képes önmagát és értékeit feladni – ez is szimbolizálja, milyen erős és meghatározó helye van a társadalomban. Egy olyan társadalomban, ahol a többség élt volna a lehetőséggel. Ahol a pénzért Isten törvényének minden részét képesek megszegni. Ahol minden kioltott lélek csak nyereségnek számít a legtöbb embernek.

A kérdésre adott válasza világos és szívszorító volt a végén. Önmagát áldozta fel. A gyermekért és saját maga miatt is, hiszen hogyan élhet ezek után normális életet? A gyermek pedig tiszta lappal kezdhet mindent, biztonságban, talán ő is az igazi értékeket képviselve. A 456-os utolsó szavai mély nyomot hagytak a nézőkben: ,,Mi nem lovak vagyunk. Mi emberek vagyunk. Az emberek pedig…’’

Vajon miért nem lett befejezve ez a mondat? Mert ránk lett hagyva a válasz. Mi magunk kell eldöntsük, hogy hogyan látjuk az emberiséget. Brutálisnak, selejtnek, semmirekellőnek, agresszívnak, manipulálónak, önzőnek, vagy épp ellenkezőleg, összetartónak, szeretetteljesnek, odaadónak, erősnek. Bárhogyan is gondoljuk, mindig maradjunk hűek önmagunkhoz, maradjunk érzelmekkel teli és szeretetteljes lelkek. Úgy bánjunk egymással, ahogyan azt mi is elvárnánk másoktól. A legfontosabb mondanivalója a sorozatnak pedig, hogy maradjunk emberek.

Szücs Gabriella,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-angol nyelv és irodalom szak,
I. év