Mi a jó, és mi a rossz?

Egyre gyakrabban érzem azt, hogy nehéz eldönteni, mi számít jónak, és mi rossznak. Régen, gyerekként ez sokkal egyszerűbb volt: ha valaki kedves volt, az jónak számított, ha bántott valakit, az rossz. De most, ahogy felnő az ember, minden kezd bonyolultabbá válni. Néha azt látom, hogy amit az egyik ember jónak tart, azt a másik már megkérdőjelezi. És ilyenkor bennem is felmerül a kérdés, hogy akkor most kinek higgyek?

Sokszor érzem azt, hogy a „jó” és a „rossz” inkább attól függ, hogy kinek mi az érdeke, vagy mit akar látni. Például ha valaki őszinte, azt néhányan értékelik, mások meg bunkónak tartják, pedig szerintem ez jó. Ha valaki kiáll magáért, az egyesek szerint erős, mások szerint túl hangos vagy beképzelt, főleg ha az illető egy nő. Nehéz így eligazodni, mert úgy tűnik, nincs egyetlen igazság, csak vélemények.

Néha az is megzavar, amit a közösségi médiában látok. Ott szinte mindenki próbál „jó lenni” — helyesen gondolkodni, szépen beszélni, segíteni másokon — de közben ott van a másik oldal is: a versengés, az irigység, a megszégyenítés. Néha úgy tűnik, mintha ma már nem az számítana, hogy tényleg jó vagy-e, hanem hogy annak tűnsz-e kívülről.

Én próbálok jó lenni, amennyire csak tudok, de néha nem tudom, hol a határ. Például ha valaki bánt, és én nem hagyom magam, az rossz dolog? Vagy ha nemet mondok valamire, mert nem érzem jól magam benne, az önzőség? Néha úgy érzem, hogy mindig elvárások között mozgunk, és ha nem felelsz meg, akkor „rossz vagy”.

Kicsit olyan, mintha ma már minden döntés egyfajta mérlegelés lenne: ez most kinek jó, kinek nem, és mit gondolnak majd rólam emiatt? Ez fárasztó. Mert közben én is próbálom keresni, hogy ki vagyok, és hogy miben hiszek, de nehéz úgy, hogy mindenki mást mond.

Szerintem a legfontosabb az lenne, ha mindenki őszintén végiggondolná, mi az, amit igazán jónak tart. Nem mások miatt, nem azért, hogy jobbnak tűnjön, hanem azért, mert belül tényleg úgy érzi. Ha valaki kedves veled, ha figyel rád, ha nem ítél el, ha segít csak úgy, az jó. Akkor is, ha nem posztolja ki. És ha valaki bánt vagy lenéz másokat, ha rosszindulatú, az rossz, akármit is mond róla a világ.

Szóval nekem most az a fontos, hogy ne a világ döntse el helyettem, mi jó és mi rossz, hanem én próbáljak tisztán gondolkodni, és a saját érzéseimre hallgatni. Ez nem mindig könnyű, de legalább őszinte. És talán ez az, ami ma a leginkább számít.

Kiemelt fotó: Dariusz Dabrowski, …good and evil

Sütő Tamara,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály